A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
10 ilyen szép, játékos, nyugodt tengerpart leszel, ahol majd sütkérezel a napban, szaladsz a szélben, labdázol, ebédelsz, alszol egyet, ha elfáradsz, barátaiddal játszol, udvarolsz a fürdőruhás kislányoknak, egybe szerelmes leszel, feleségül veszed, - nem messze a parttól lesz egy házatok. Már nevetsz ezen az éber-álmon, ezen a gyerekes bohóságon. A világod valaha a családod volt: jó apád és anyád, testvéreid. A kis világ falai ledőltek, jött az iskola, a nagyobb társadalom. Az elemiben ezren voltatok összesen, negyvenötén egy osztályban. Ott volt az iskolai tekintély-és fegyelem, az iskola mellett a templom, a hittanóra. Tanulni is kellett, rendet is kellett tartani. Kénytelenkelletlen néha, kedvvel néha elfutott a nyolc elemista év és a társadalom, a világ nagyot nőtt körülötted. Most középiskolád végére értél, jövőre főiskolás leszel. A középiskolás élet az élet rózsaszínét sokszor piros lázzal és dühös feketével keverte. Bizonytalan lettél, kerested magadat, pajtásaid között barátok után néztél, akislányok már nem játszótársak, hanem lányok lettek, akik ellenállhatatlánul vonzanak. Most itt állsz és keresed magadat, Kérdezed: ki is vagyok én? Mi lesz belőlem? Az égre nézel és már nem látod ott az Istent olyan biztos szemekkel, mint gyerekkorodban a felhők hajóin tova- szállni. Körülnézel és megborzongsz: ennyi ember? Mit akar mindez? Mit akarok én tőlük? Hogyan helyezkedem el? Magadban a három nagy emberi kérdést latolgatod: Én; én és az emberek; én és az Isten. Ez az ember hármas kérdése; míg erre választ nem adsz magadnak, nem vagy felnőtt, nem leszel érett ember. Magunkat meg nem ismerjük, kapcsolatunk az emberi közösséggel nem biztos, míg a legalapvetőbb kérdés nem világos előttünk; ki nekem az Isten. Igen, emlékszel a betanult katekizmusra, de most mintha nem értenéd olyan világosan az értelmét azoknak a mondatoknak, amik olyan érthetőek voltak előtted zavartalan gyerekkorodban. Most újra szeretnéd hallani, úgy ahogy neked való válaszokat mond a katekizmus. Gondolkodjál egy kicsit. Emlékszel még a parttalan óceán képére? Isten az élet teljes, kimeríthetetlen óceánja. Az élet megindítója, fenntartója. Óceán, mely végtelen nyugalomban él, de mikor teremtett
