A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
43 kultúrához kapcsolódnak, a létproblémákra már nagyon kicsiszolt fogalmakkal és nagyon kidolgozott nyelven válaszolnak. A hindu vallásban az Isten titkába igyekeznek behatolni, a mítoszok kimeríthetetlen termékenységével és a legmélyebb kérdéseket kutató bölcselettel kö- zelítikmeg. Emberi létünk sok szorongásából a lelket az önmegtagadó életmóddal, az elmélyedő elmélkedéssel, az Istenhez valószere- tetbeni meneküléssel és a bele vetett bizalommal akarják kiemelni. A buddhizmus iskolái is elismerik, hogy a lét végső magyarázatát változandó világunk megadni teljességgel képtelen. Az ember tökéletesen szabadosak saját erőfeszítése és a felülről jövő segítség alapján lehet. A felszabadulás és a megvilágosodás útja egy. A világon található minden más vallás is arra törekszik, hogy az ember szívének nyugtalanságát eloszlassa. Teszi ezt azáltal, hogy egy bizonyos tant hirdet, bizonyos törvények megtartását sürgeti és szertartásokat végez. A katolikus egyház semmit sem vet el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Az egyház őszinte tisztelettel tekint ezeknek a vallásoknak a tanaira, törvényeire. Bár sokban különböznek a katolikus felfogástól és életrendtől, mégis a minden embert megvilágító igazságnak egy-egy fénysugarát mutatják. Az egyház azonban hirdeti, mert hirdetnie kell, hogy Krisztus az út, az igazság és az élet. Az embereknek Krisztusban kell megtalálniuk vallási életük teljességét, mert az Isten Krisztusban engesztelődött ki mindenekkel. Az egyház tehát arra buzdítja saját fiait, hogy körültekintéssel és szeretettel, más vallások híveivel dialógust folytatva és velük együttműködve, tegyenek tanúságot a keresztény hit és életrend mellett; hogy ismerjék el, őrizzék és fejlesszék mindazokat a valláserkölcsi és szociális, kulturális értékeket, amelyek a nemkeresztény vallások követői körében megtalálhatók. A zsinat nyilatkozatában, miután így a két nagy vallásról: a hinduizmusról és a buddhizmusról megemlékezett - tette ezt nyilatkozata első részében - a második részben az iszlámról szól. Az egyház az iszlám követőire is nagyrabecsüléssel tekint. A mohamedánok ugyanis imádják az egy, élő, személyes, irgalmas és mindenható Istent, égnek és földnek a teremtőjét, aki az emberiséget tanította is. Teljes szívükből igyekeznek az Isten törvényeinek engedelmeskedni, amint Abrahám is tette, akitől az iszlám hitét szívesen származtatja. Jóllehet nem fogadják el Jézus istenségét, de őt mint prófétát tisztelik. Édesanyját Máriát is tisztelik, sőt olykor még különös tisztelettel is fordulnak hozzá. Továbbá várják az ítélet napját, amikor is az Isten minden feltámadt emberrel érdemei szerint fog
