A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
44 bánni. Nagyra bee sülik az erkölcsi életet, az Istent imával, alamizsnával és böjttel tisztelik. Igaz, a századok folyamán a keresztények és a mohamedánok között sok viszály volt, a zsinat mégis most arra buzdít mindenkit, hogy felejtse el a múltat, ápolja a kölcsönös megértést és védje ill. terjessze mindenki összefogásával a szociális igazságosságot, az erkölcsi értékeket, a békét és a szabadságot. A nem-keresztény vallásokról szóló nyilatkozatnak a harmadik részében a zsinat a zsidóság felé fordul. "Az egyház titkát kutatva - olvassuk - a zsinat megemlékezik arról a kapcsolatról, amely az újszövetség népét lelkileg Ábrahám törzséhez köti. Krisztus egyháza elismeri, hogy hitének és kiválasztottságának a kezdetei az üdvösség isteni titka szerint már a pátriárkáknál, Mózesnél és a prófétáknál megtalálhatók. Az egyház hirdeti, hogy Krisztus minden híve, mint Ábrahámnak a hit szerinti gyermeke, bent foglaltatik e pátriárka hivatásában és hogy a választott népnek a szolgaság földéről való kivonulása misztikus módon az egyház üdvösségének az előképe. Az egyház ezért nem felejtheti el, hogy az ószövetségi kinyilatkoztatást azon a népen keresztül kapta, amely néppel az Isten kimondhatatlan irgalmában az ószövetséget megkötötte. Ez a nép annak a nemes olajfának a gyökereiből táplálkozik, amelybe, mint tőbe, a pogányok mint vadhajtások be lettek oltva. Az egyház hittel vallja, hogy Krisztus, a mi békénk, keresztjével a zsidókat és a po- gányokat egyazon módon megváltotta. Továbbá az egyház mindég hallja Sz. Pál apostolnak a saját népe fiaira vonatkozó szavait: övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteletek és a törvények. Övéik az atyák és test szerint közülük valóKrisztus, Szűz Mária fia. Az egyház számon tartja azt is, hogy az apostolok, az egyház alapja és oszlopai is a zsidó népből származtak, hasonlóképpen még sok más tanítvány, akika világnak Krisztus evangéliumát hirdették. Amint a szentírás tanúsítja, Jeruzsálem nem ismerte föl látogatása idejét. A zsidók nagy részben nem fogadták el az evangéliumot, sőt nem kevesen elleneszegültek terjesztésének. Mindenesetre Sz. Pál apostol szerint, a zsidók, atyáikra való tekintettel ma is kedvesek az Isten előtt. A prófétákkal és Sz. Pállal az egyház ma is várja azt a napot, amelyet csak az Isten ismer és amelyen minden nép egy szóval fogja magasztalni az Istent és szolgál majd neki váll váll mellett. Mivel ilyen nagy a kereszténységnek és a zsidóságnak a közös lelki kincse, ezért a zsinat elő akarja mozdítani köztük a kölcsönös
