A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
42 János pápa eredeti gondolatát. Pedig a zsinat által kiadott nyilatkozat lényegében mindazt tartalmazta, ami már az első olvasása alkalmával is a zsinat elé került. Inkább csak stüusát csiszolták simábbra és persze, az elsőhöz képest, lényegesen bővebb alakban nyerte el a zsinat jóváhagyását. A nyilatkozat célja nem az, hogy az egyháznak a nem-keresztény vallásokhoz való viszonyáról minden szempontból átfogó képet adjon. Az sem, hogy mint valami összehasonlító vallástudományi dolgozat a katolikus hitrendszernek és a nem-keresztény vallásoknak a különbségeire rámutasson. Ellenkezőleg a szöveg inkább azokat a közös elemeket keresi, amelyek az embereket egymáshoz közelebb hozzák, együttélésüket segítik. Jellegzetes vonása e nyilatkozatnak, hogy kerül minden olyan kifejezést és megállapítást, amit a zsinat által nem kívánt értelemben lehetne félremagyarázni és hangsúlyozza, hogy kizárólag a vallás terén marad és nem is enged meg semmifélepolitikai magyarázatot. A nyilatkozat célja előbbre segíteni a béke ügyét. A nyilatkozat bevezetőjében ezeket olvassuk: "Korunkban az emberiség egyre szorosabb egységbe tömörül, a népek közti függés is egyre növekszik. Ezért az egyház is nagyobb figyelemmel tanulmányozza, hogy milyen kapcsolat fűzi őt magát a nem-keresztény vallásokhoz. A különböző népek ugyanis egy közösséget alkotnak. Eredetük is közös, hiszen az Ur Isten az egész földet az egész emberi nemnek adta át. Az embereknek végső céljuk is közös, maga az Isten, Gondviselése, jósága és üdvözítő gondolata mindenkit átölel, hogy egyszer az emberek valamennyien, mint választottak, a meny- nyei szent városban találkozzanak; ott, ahol mindent az Isten dicsősége világít be és ahol a népek az ő fényében élnek. A különböző vallásokhoz tartozó emberek az emberi lét talányainak a megfejtését várják; ezek, mint történt a múltban, ma is zaklatják az ember szívét. Mi az ember? Mi életünk értelme és célja? A jó és a bűn - a szenvedés eredete és célja - hogyan lehetünk igazán boldogok? - a halál, a halált követő ítélet és földi életünk túl— világi következményei és végül létünk végső és kimondhatatlan titka; honnan jövünk és hová megyünk. A legrégibb időktől napjainkig a legkülönbözőbbnépeknél megtalálható egy bizonyos ráhangolódás arra a titokzatos tényezőre, amely a dolgok folyásában és az emberi élet eseményeiben megmutatkozik és amelyet legfőbb Istenség- és atyaként fel isismernek. Ez a ráhangolódás és felismerés a népek életét vallásitartalommal tölti meg. A vallások viszont, ahogyan egy bizonyos
