A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
37 1917 . 1967 FAT V7. UVE it telietiinTte? Az egyház vizsgálata és a pápák magatartása nyilvánvalóvá teszi minden gondolkozó ember számára, hogy a fatimai üzenet isteni eredetében és rendkívüli jelentőségében nem kételkedhetünk. Nehéz még elképzelnünk is, hogy a kereszténység történetében találhatunk ehhez hasonlóan világos és fontos üzenetet. VI. Pál pápa szavai és a világpolitikai eseményei pedig kétségtelenné teszik mindnyájunk számára, hogy veszélyesen közel állunk egy újabb világkatasztrófához, amely talán csak a vízözönhöz hasonlítható pusztulással fenyegeti a világot. Ha pedig körülnézünk, s azt kutatjuk, hogy van-e valami remény arra, hogy ezt a csapást elkerülhetjük, mutatkozik-e valami jele annak, hogy az emberiség felfigyelt az isteni üzenetre, és bűnbánatot tartva engesztel-e, akkor még inkább megerősödünk abban a meggyőződésben, hogy rohamosan haladunk a pusztulás felé. XI. Pius pápa már a vízözön előtti állapotokhoz hasonlította a mai világ erkölcsi züllöttségét, s az ő ideje óta csak romlott a helyzet. Amikor Magyarországon a magzatgyilkosságok száma már eléri, sőt talán túlhaladja a születések számát, amikor a világ leggazdagabb állama világszerte terjeszti a bűnös fogamzásgátlás ismeretét és eszközeit, amikor a materializmus és az egyházüldözés mindinkább tért hódít még a nem-kommunista országokban is, akkor ugyancsak félhetünk attól, hogy Isten elérkezettnek találja az időt az emberiség észhez- térítésére. Ha rárikszabadít egy atomháborút, egy csapásra megszű-
