A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
34 helyezi. Azt józanul tagadni nem lehet, hogy egyes nemzetek különféle szempontokból felülmúlnak más nemzeteket, de ezt a különbséget nem szabad éreztetniük, amikor ezek a nemzetek egymás közt tárgyalnak; elvben egyenlőknek kell egymást tekinteniük. A béke nagy szószólója bevallotta, hogy tudatában van annak, hogy ez az önkéntes megalázódás komoly erényt tételez fel abban, aki őszintén vállalj a. Ám... "engedjék meg, hogy kertelés nélkül kimondjam az igazságot, mint annak a vallásnak a képviselője, amely isteni Alapítójának alázatossága alapján szolgálja az emberi nem üdvösségét; nem lehetünk testvérek, ha nem vagyunk alázatosak. Mert igenis a kevélység oka mindazoknak a feszültségeknek és versengéseknek, amelyek hatalmi kérdések, uralkodói vágyak, gyarmatosítási törekvések, egyszóval az önzés érvényesüléséből származnak. Igen: a testvériség tönkre- zúzója a kevélység!" A kiút nehéz, de lehetséges. Szentséges Atyánk világos szavai az igazság kérlelhetetlenségével mutatnak rá a népek közt fennálló összes nehézségek végső forrására; a kevélységre. De ezzel a Szentséges Atya rámutatott arra is, hogy ezt a nehézséget nem lesz könnyű kiküszöbölni. Vannak, akik meg vannak győződve arról, hogy az emberiség soha nem fog eljutni oda, hogy a nemzeti alázatosság álláspontjára helyezkedjék. Ez a fölfogás helytálló, amennyiben ezt akarja mondani; az emberek a maguk természetes erőivel nem fognak soha eljutni az alázatosság álláspontjára. Ám, amit nem lehet elérnünk természetes erőkkel, azt el lehet érnünk Isten természetfölötti segítségével, a kegyelem közreműködésével! Éppen ezért forrón imádkoznunk kell azért, hogy Isten adjon a népek vezetőinek kellő belátást, a becsvágyó önzés ellensúlyozásához szükséges alázatos lelkületet. De kérjük ezt a kegyelmet önmagunk számára is, hogy más népekről beszélve sohase vétsünk se az igazság, se a szeretet ellen, és hogy az Istennek any- nyira tetsző testvéri érzület legyen úrrá lelkivilágunkban; vagyis hogy Krisztus főtörvényét valósítsuk meg már egyszer kivétel nélkül minden embertársunk iránt. Csak akkor fog bekövetkezni földünkön a "nemzeti alázatosság" álláspontja és a nyomában járó világbéke, ha mi minél előbb a magunkévá tesszük ezt az álláspontot és lelkűnkből kiirtjuk a nemzeti kevélységet. Karácsonynak, az általános szeretet ünnepének a hónapjában, imádkozzunk nagyon azért, az egész emberiség jövendő boldogulását megalapozó kegyelemért, hogy "a népek és nemzetek közt igaz testvériség alakuljon ki a kölcsönös bizalom megszilárdulása alapján".
