A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

35

H KÉTEZREDIK ÉU KERESZTÉKVE

"Keresztényként is - megmaradtam pogánynak" - mondja egy fiatal francia pap "Egypogány hite" című most megjelent könyvében. Ezt a paradoxont még a továbbiak követik s egy érdekes írói arcéi bontakozik ki belőlük. Claude Barreau-é, aki a kétezredik év keresztényének a hitvallását szeretné megfogalmazni.

Az antiklerikális nagyapától és a hitközömbösségben élő apától származó fiatalember Franciaország német megszállása idején ke- resztelkedett meg. Kilencéves volt akkor. A szertartásból csak "az édességek és a kedélyes kis ebéd" képeire emlékszik. Es mégis! Az volt az a pillanat, amikor találkozott az Istennel - az egyház révén. Ez a találkozás olyan kapcsolatot teremtett, hogy az később sem szakadt meg. Sőt annyira bensőségessé vált, hogy Claude Barreau a papi hivatást választotta.

Papságának első éveit huligánok környezetében töltötte, "apo- gányok közt", akik - így mondja - megtanították a szegénységre, az igazira. "A nyomor átélése közölhetetlen. Ha az ember benne nőtt fel, lealacsonyít, ha pedig egyébként éltük meg, hányásra ingerel". Mi érdekli ezt a fiatal papot? "Ami engem érdekel - válaszolja - megmutatni, hogy Jézus istensége ésszerű". Azok közül való, állapítja meg róla Robert Serrou a Paris Match-ban - akinek "a keresztény hit nem kényelmes válasz" a világ dolgaira.

Mikor visszaemlékezik antiklerikális nagyapjára, elismeri, hogy szemrehányásai az egyházzal szemben nem voltak mindig alaptalanok. "A keresztények túl gyakran voltak az elnyomók, a gazdagok és a hatalmasok szövetségesei. Igaz, nemcsak ők voltak ilyenek, de másoknak nem volt erkölcsi kötelességük, hogy az embereket az Igaz Istenhez vezessék" - írja Barreau.

A fiatal pap azt vallja magáról, hogy egyik képviselője annak a francia polgári rétegnek, amely visszatalál a kereszténységre. De kereszténynek lenni számára nem kényelmes nyárspolgárságot jelent, hanem annyit, mint szabadnak lenni. "A kereszténynek kell a legsza