A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

30

P. Baják Mihály, S.J.

AZ ÉLŐ HIT

Van tehát holt hit is? Jakab apostol írja levelében: "Amint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is holt tettek nélkül". (2,26.) Megdöbbentő mondás. Egyrészt tudjuk, hogy "hit nélkül nem lehet tetszeni Istennek" (Zsid. 11, 6.), hogy a hit megigazulásunk alapja és gyökere, másrészt azt mondja az apostol, hogy "mit használ, (vagyis semmit sem használ), ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonbannincsenek?" (uo. 14.) "Vajonüdvözítheti-e őt ahit?" - (Vagyis egyedül a hit, tettek nélkül, nem üdvözítheti őt.) Az Úr is eztmondja: "Csakazjutbe a mennyek országába, aki mennyeiAtyám akaratát teljesíti". (Mt. 7, 21.) Ezért intik az apostolok is leveleikben a híveket, hogy a hit követelményei szerint éljenek. Pl. Sz. Pál: "Éljetek csak méltóan Krisztus evangéliumához" (Fii. 1, 27.) Krisztus az ítéletnél a hitből fakadó tetteket, főleg a szeretet nagy parancsának teljesítését fogja számon kérni. Akkor a tettek nélkülihit csak vádló lesz: tudtad, mit kell tenned és mégsem tetted.

Máté 21, fejezetében (18-19) az Úrnak egy jelképes cselekedetéről olvasunk. Megátkozott egy dúslevelü, de gyümölcs nélküli fügefát, és az tüstént elszáradt. Jelképezte ez a fügefa azokat a zsidókat, akiknek ugyan volt hitük, de ez csak tettek nélküli, holt hit volt. Amint a napsugár életet hoz a földre, úgy a hitnek tetteket kell teremnie. A földbe vetett búzamagból föltétlenül termést várnak az emberek. Aki igazán hisz, legyen következetes: éljen a hite szerint."... tetteimből bizonyítom hitemet" (Jak. 2,18.). Kis Sz. Teréz élete vége felé nehéz hitbelimegpróbáltatáson esett át. "Ha nem is élvezem a hit lelki örömét - mondá - mégis iparkodom gyakorolni a hit tetteit".

Tehát nincs kitérés; tetteinket, egész életünket a hitnek kell irányítania. Egy ilyen életbevágóan fontos irányító nem lehet ismeretlen, bizonytalan, téves valami. Szent hitünk tanítását ismernünk kell. Fonák helyzet volna, ha míg a korban haladunk, szaktudásunkat állandóan tökéletesítjük, addig a legfontosabban: a hitbeli tudásban megmaradnánk az iskolás gyermek színvonalán, sőt talán évek