A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
21 kori bűnözés és a gyermekkorban elszenvedett durva bánásmód között. Főleg a testi büntetéseknél mennek ilyen túlzásokba a haragos szülők, s ez az oka annak, hogy egyes államok törvényei súlyosan büntetik azokat a szülőket, akik durván ütlegelik, kínozzák gyermekeiket. Elég, hogy egy szomszéd, vagy bárki, aki erről tudomást szerzett, értesítse a hatóságokat. Sok ilyen esetben az egyetlen mód, hogy a gyermeket a további bántalmazásoktól megvédjék az, hogy elveszik a durva szülőtől és egy árvaházra bízzák nevelését. A visszaélések miatt sok nevelő teljesen ki akarja zárni a testi büntetést. Mások pedig olyan feltételek között tartják csak megengedettnek, amelyek kizárják a túlzást, vagy igazságtalanságot. Akik megengedik, azok is csak az egészen kisgyermekek esetében tartják ezt néha megfelelőnek, később azonban, főleg a serdülőkorban határozottan károsnak ítélik a velejáró megszégyenítés és heves lelki visszahatás miatt. Mivel a testi büntetés a legegyszerűbb, legveszélyesebb velejárója az, hogy mind gyakoribbá válik. A szülők ugyanis mindenfajta vétséget ilyen módon büntetnek, ahelyett, hogy fejüket törnék a megfelelőbb büntetésmódokon. Az első szabály tehát, hogy csak kisgyermeknél és fokozatosan minél ritkábban alkalmazzák a testi büntetést. A második veszély az, hogy sokkal súlyosabban verik meg a szülők a gyermeket, mint ahogy megérdemelné. Főleg olyan szülők esetében áll fenn ez, akik nagyon hamar felhevülnek, és minden apróságot személyes sérelemként fognak fel. Ezért a második tanács, hogy sohase büntess haragos lelkiállapotban. Akisgyermeket azonban lehetőleg a helytelen cselekedet elkövetése után kell megbüntetni, mert különben nem fogja fel az összefüggést. Akinek várnia kell, míg haragja lelohad, már emiatt sem alkalmas arra, hogy kisgyermeket büntetéssel neveljen. A harmadik szabály, hogy a büntetést a gyermek szándékos bűnösségének fokához kell szabni. Sokszülő megfeledkezik erről, s akkor is megbüntetni gyermekét, haaznemis gondolt arra, hogy valami rosszat tesz. Az apák különösen hajlandók sokkal súlyosabban büntetni gyermekeiket, mint azok valóbanmegér- demlik. Hozzájárul ehhez az is, hogy az apa sokkal erősebb, mint az anya, és anélkül, hogy észrevenné, nagyobbat üthet gyermekére. Mindebből tanácsonak látszik levonni azt a következtetést, hogy akisgyermekeket az anya részesítse a testi büntetésben, ha
