A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

16

■i i m wtr>E io:

Szeder Mihály, S.J.

MIIDEMJO,

(A lőcsfalvi pap naplóidból.)

Ezt a lőcsfalvi pap tudja a legjobban, mert igen korán belekeveredett Jancsik Mihály életébe, aki a lőcsfalvi "helység kalapácsa" volt. S bizony egyetlen mákszem gyermekük, a Bandi életében az elejétől kezdve semmi sem volt jó. Hogy azután a vége jó volt-e? - Ezt rövidesen megtudjuk.

Mikor Jancsikné világra hozta gyermekét már is valami "nem volt jó". Mertbizony a bába-asszony annyira megijedt, hogy elhivatta az orvost is; az orvos pedig rögtön kórházba parancsolta a gyereket anyjával együtt, ahol kijavították a kezdetbeli baj okát s vagy két hétmúlva ajancsikné, Márta, visszajött a gyerekkel együtt. De öröme csak rövid volt, mert szörnyű gyanú fészkelte magát szívébe.- Te Mihály, nekem az az érzésem, ez nem a mi gyerekünk!- Ne beszélj bolondokat, Márta, hát ki a csudáé lenne? -mérgelődött a mester.- Nekem úgy látszik, hogy tán elcserélték von’ őket. Igaz nem sokat láttam, merta kórházban elvették tőlem, de mintha mégsem az enyém vóna.- Ezt is biztosan az a híres hatodik érzéked mondja, miii? - e- péskedett az ura.

Hát így kezdődött, s Márta asszony sohasem tudott igazán mélyen anyailag érezni Bandika iránt; az átkos gyanú, hogy talán idegen gyermeket melenget keblén, ellangyos ította benne az eredeti anyai forróságot. Ahogy aztána gyerek nőtt s Márta asszonynaknem-tetsző tulaidonságokat árult el, ez a gyanú szüntelen újjáéledt.- Mondtam én, Mihály! Hát nézd, ez sem hozzám, se hozzád nem hasonlít, - óvatoskodott megint.- Hát biztos valamelyik ősünkre ütött, remélem semmiféle majomvonásokat nem fedeztél fel benne, - gúnyolódott a kovács, aki