A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-12-01 / 12. szám

17

nagyon megszerette a gyereket.

De Márta asszony annyit okoskodott, hogy végül a mester papjához fordult. Ez akkor történt, mikor Bandika elkezdte a kezeit is használni s kiderült, hogy suta, mert mindent a balkezével akart csinálni. Anyja már vörösre verte a kis kezeket s a gyerek szüntelen ordított.- Ládd, hogy suta! Ki volt suta az én családomban?- Hát annyi szent, hogy az enyimben sem! - kontrázta meg Mihály mester, aki várta a lőcsfalvi pap érkezését.

0 aztán szépen kimagyarázta a dolgot. Csak engedjék a balkezét is kifejlődni, később úgyis rákap a jobbra is, s így legalább két jobb keze lesz! ... Ennek még örültek is.

Am hiába lett a Bandinak két jobb keze, mégis két-balkezesnek csúfolták, mert amihez hozzányúlt, az bizony bajba került. így aztán nem valami simán és vigan folydogáltak gyermek-kora évei. Egyik baj a másik után jött, s bizony eddig még semmi sem volt jó Bandi életében.

Mikor legény-korába lépett, apja büszke volt rá, ha két balkeze volt is, mert a kovácsműhelyben nagy erejével igen jó segítség volt. Most már segéd volt s nemsokára szabadulni fog s maga is mester lesz. Anyjában is lassan elaludt a régi gyanú a gyermek- csere miatt. - No, talán most már jórafordul a gyerek élete, - gondolta magában. De úgy látszik, még most sem. Udvarolgatni kezdett a másik faluvégi kovács leányának, Cövek Micinek. Szegény Bandi olyan szerelmes volt, hogy a vas helyett sokszor apja kezére ütött volna a hatalmas pöröllyel, ha idejében el nem kapja... De, mint látni fogjuk, Mici nem lehetett annyira oda érte, mert hirtelenében egy egerszegi géplakatossal kezdett járni. Hiába, az városi ember volt s maga-javította ócska autóval töhögött a lőcsfalvi udvarlásra. Úgy látszik, ez csavarta el a leány fejét, mert Bandi ezt csak gyalogosan tehette. Szó, ami szó, nemsokára menyegző is lett belőle s míg a nép a templomban tolongott esküvőt-nézni, Bandi a kesergő szerelem minden fájdalmával az erdőben bujdokolt, mint egy megsebzett szarvas. Az idő telt s múlt, de a fiú szíve nem tudott gyógyulást találni. Hiába vigasztalta apja is, anyja is. Apja reggeltől estig azt fütyörészte a fülébe; .. ."gyöngyházgomb, hej, ha leszakad, egy helyébe száz is akad... " A végén már a kalapácsok is erre a dallamra csilingeltek az üllőn. De bizony a fiú tovább is mélabúsko- dott.