A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
12 Mi az értelme életednek? Milyen egyszerű kérdés. Egy gyerek is tud válaszolni rá. Megkérdeztem egy egyetemi tanártól, és leírtam válaszát, pontosan úgy, amint hallottam tőle: "Hát, azt mondhatnánk... nem, inkább... úgy érti, sajátosan az én életemnek? Hát, izé... én elsősorban orvos vagyok és főleg a tudományos kutatómunka érdekel. Az én munkám...- Bocsásson meg, tanár úr, nem azt kérdeztem, hogy főleg mi érdekli. A kérdés: Miértelme van életének? Kellő tisztelet adassák kutatómunkájának, de az aligha képezheti életének teljes értelmét. Az egyetemi tanár úr fölényes mosollyal: - Ó! értem. Sajnálom, de nincs időm a metafizikai szőíszálhasogatásokra. Megkérdeztem egy másik embert, aki nagyon magas állásban lévő törvényszéki szakértő. Megint szóról szóra lejegyeztem válaszát.- Életem értelme? Be kell vallanom, ezen eddig nem igen gondol« koztam. Tudja, nagyon elfoglalt vagyok. Az embernek teljesítenie kell kötelességét, természetesen.- Miért?- Mert ez így van rendjén. Hová jutnánk, ha nem tennénk? Valóban, hová! Itt egy lélektan tudós válasza: - Az emberi élet célja, hogy a tudattalant felülmúljuk, vagy inkább megnemesítsük és a személyiséget teljessé tegyük. Egy bölcselő válasza; - A célja? Nem szabad nagyon haszonlesőknek lennünk. Mindig titok marad előttünk, hogy az életnek van-e célja, vagy nincs. Mindazonáltal úgy kell élnünk, mintha lenne célja, és természetesen ez a cél teljesen egyéni. Egy politikusé: - A feszültségek megszüntetése.- És miután megszüntettük azokat? A politikus fölényes mosollyal: - Mindig lesznek feszültségek. Egy másik politikus: - Az osztálynélküli társadalom megteremtése.- És mikor ezt elértük?- Akkor... akkor majd meglátjuk. Egyelőre érjük el ezt.
