A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-12-01 / 12. szám
13 Egy mérnök: - Ez a technika kora. Elsősorban is felül kell múlnunk a legnagyobb akadályt, a nehézkedést... És így tovább. Belefáradva a részlet megoldásokba, megkérdeztem egy gyermeket. Válasza: - Életem célja, hogy Istent szeressem és szolgáljam! Ilyen egyszerű kérdés! Csak egy gyermek tudja megválaszolni! Berd a József HÁLA Te titoktudó, magasztos fiú kit szentként becsül a tiszta tekintetű nép gyémántfényben tündöklő lelke: néked köszönöm meg e versben, hogy megoltalmazott az Eg, mikor már-már azt hittem, - most jön a szörnyű bukás, maga a legsötétebb halál! Fogadd hálám most, legáldozatosabb fiatal halott, az életért, a ki-k icsorduló sok örömért, melynek okozója valál szomorú napjaimban. Mely égi fény küldött téged, bámulatos gyermek, hogy oly csudákat mívelsz e lélekölő korban, mit nem ért meg már a kutató értelem? Tünemény vagy te, olyan csoda, mely messze ragyog a sötétség fölötti Ez a ragyogás, oltalmad fényessége kell ma az árvának, ki magára maradt. Hát ragyogj csak, csoda, további csodálatos tested soha el nem égő, egyre lobogább lelke ragyogjon az égig, olt a fejérvári templomkert síri dombja alatt! (A neves költőt e csodálatosan szép költemény megírására Isten Szolgája, Kaszap István iránti bensőséges hálája ihlette.)
