A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
3 kül, hogy lebecsülnénk a napsugarat. A csak másokkal jót tevő vallásosság épp olyan helytelen, mint a csak saját magát és Istent kereső vallásosság. Csak azt akarom mondani, hogy hitvány alak volna az az ember, aki nem kímélné az időt és pénzt azért, hogy egy edzőteremben kifejlessze izmait, s utána semmire sem használná azokat, hanem csak a tükör előtt gyönyörködne bennük, miközben szomszédja életéért küzd, hogy valami rászakadt nehéz gerenda alól kiszabaduljon. Ki az én szomszédom? - Krisztus! Ismertem valakit, aki sok oly dolgot cselekedett, amit barát- jai ostobaságnak tartottak. Mikor bírálgatva mutogattak rá, őkomo- ran csak ennyit válaszolt nekik; - Van rá okom. - Én is, ha valaki azzal vádol engem, hogy túl sokat beszélek a felebaráti szeretetről, csak azt válaszolom: - Megvan rá az okom. Egyik okom abból a szomorúságból fakad, amelyet néha érzek, amikor arra gondolok, mennyivel hatásosabban tudnánk hirdetni Krisztust, ha eltelnénk az O felebaráti szeretetével. Megengedtük, hogy másvallású testvéreink felülmúljanak minket olyan dolgokban, amelyeknek Krisztus népét kellene jellemezniük. Az anglikánok felülmúlnak minket a szertartások nagyrabecsülésében és szeretetében. Az evangélikusok a Szentírás tiszteletében és ismeretében tesznek túl rajtunk. A Jehova Tanúi naponta megszégyenítenek minket apostoli buzgóságukkal, mégha téves irányban gyakorolják is. A Quakerek pedig, jóllehet létszámuk szerint jelentéktelenek, Amerikában a szegények és szerencsétlenek iránt való odaadó és önzetlen szolgálat megtestesítőivé váltak. Ha a negyven milliónyi amerikai katolicizmus rendelkeznék a százezernyi quakerek részvevő szívével, akkor a mai pogányok megint felkiálthatnának, mint a rómaiak tették; - Nézzétek ezeket a keresztényeket, hogy szeretik egymást! - És Krisztus is uralkodna közöttünk. Tudom, hogy a kép nem teljesen fekete. Látjuk magunk körül a katolikus árvaházakat, kórházakat és aggmenházakat; tudjuk, hogy állandóan növekszik a honi- és külföldi misszióknak és a nyomorgó pogány népeknek küldött adományok összege. De megengedtük, hogy intézménnyé váljék felebaráti szeretetünk. Mintha csak választ adhatnánk a kérdésre: - Őrzője vagyok és testvéremnek? azzal, hogy kitöltünk egy csekket, vagy belepottyantunk egy bankóta gyűjtőkosárba.
