A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
37 közönség részére. A jómódú emberek "jómodora" sokszor eltűnik pillanatok alatt, ha a pillanatok helytállást is kívánnak, nemcsak jó modort. Már látom, hogy észre sem veszi milyen kemény ágyon alszik, milyen egyszerű ételeken él. A szefrie egyre derűsebb, a homloka egyre ráncosabb, - szegény fiú, mi lesz veled, ha valami körülmény egyszer kiemel abból a környezetből? Ha imádkozom érted, nem azt fogom kérni, hogy könnyű legyen az életed ott, hanem azt, hogy mindig ott maradhass, ahol lenni annyira szeretsz. Hogy ne kelljen eljönnöd onnan soha és megtudni, hogy idegen lettél abban a világban, melyet elhagytál. Magányod társakat kap ott a jóakaratú emberekben, ha idegenek is, de társaságod idegenné tenne, ha visszajönnél, mert már túlsókat fogsz tudni és mindig visszasírod egyszerű barátaidat a "tanultak", a "műveltek" és a "jómodorúak" között! A TATÁROK, • A FILMSZÍNÉSZEK ES KONFUCIUS ♦ A pekingi tatárok városrészében, pipázó, álmatag embereket láttam az úton, amint csendesen, tétlenül merengtek egy utcai vendéglő padjain, talicskájuk mellett. Nem tudom miért, eszembe jutott a tatárjárás. Mindaz az erő, hatalom, vitézség és vérengző nagyság, amit ez a nép Nyugaton és Keleten jelentett. Gondoltam, veszek valahol egy jó fényképet az öreg tatárokról, biztosan árulják minden vásárcsarnokban. Ha valamit, hát őket érdemes fényképezni. Egy délutánon át turkáltam a tömérdek kép között, amit elém tettek a boltosok, de egy fia tatárt sem találtam. Mégiscsak furcsa, - gondoltam, hogy az embereket más nem érdekli, mint a régi épületek felül, élőiről, hátulról és belül. Magyaráztam hát, hogy nekem valami néprajzi dolog kellene, öreg tatárok az úton, pipázva. J
