A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
38 A kínai boltos soha nem mondja azt, hogy nem szolgálhat azzal, amit kérsz. Diadalmas arccal emelt hát ki a háttérből egy nagy dobozt és tartalmát az asztalra borította. Holdvilág-mosolyra derült a képe. Úgy látszik, ezzel az áruval eddig mindenki szívét meghódította. A széthulló képekre csak egy tekintetet kellett vetnem és megértettem, hogy itt Amerika összes filmszínészeinek fényképét megtalálhatom, de tatár nincs, egyetlenegy sem.- Ki veszi ezeket a képeket, - mondtam bosszankodva, - mindenütt ezeket árulják! A boltos olvadó mosollyal magyarázni kezdte;- Ezeket mindenki veszi, különösen a fiatalság és kivétel nélkül a középiskolások.- Elég! - kiáltottam és egyszerre elfelejtkeztem minden udvariasságról. Mentem tovább az óriási csarnok-üzlet-utcáin és mintha bosszantani akarnának, mindenünnen filmszínészek vihogtak rám.Üldöztek tekintetükkel, nevettek, kinevettek. Tatárok? Haha! Miénk a világ, Kínában is. Nem néztem rájuk. Lehajtott fejjel, gondolkozva ballagtam tovább, nem törődve azzal, hogy a járókelők csodálják: mitke- resek itt, ha nem nézelődöm? Egyszer csak felnéztem. Konfucius, az öreg bölcs képét árulták egy félreeső helyen, körülbelül két és nem tizennyolc változatban. Megálltam abölcs képe előtt és halkan, tisztelettel így fordultam hozzá:- O! csodálatos bölcsességé és halhatatlan tudományé aggastyán, felelj szolgád egy alázatos kérdésére, melyet műveid örök sorai között nem volt szerencsém olvashatni. Mondd meg nekem, ó! bölcs, mi van az emberekkel? Miért nem tudják felfedezni saját értékeiket, miért nem fényképeznek Pekingben tatárokat? Miért hozatják meg Amerika színészeinek képeit? A bölcs összevonta hófehér szemöldökét és ugyancsak halk, vontatott hangon, így válaszolt:- Minden nép ilyen. Én nem ebből a korból vagyok. A színészek újak, én régi vagyok. Én bölcs voltam, nem kellek hát. Az embereknek nem kell a bölcsesség és félnek az igazságtól. Nekik könnyű változatosság kell, semmi más. Meghajoltam mélyen és megköszöntem a választ, azután kiléptem az utcára.
