A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
29 se fosszanak meg a vallásoktatásban való részesülés jogától. A katolikusokat a zsinat viszont arra buzdítja, hogy a nevelés minden terén segítsék a nevelők munkáját. Minden kereszténynek joga van ahhoz, hogy keresztény nevelésben részesüljön. A keresztény nevelés célja; mélyebben megismerni az üdvösségrendet, tudatosabbá tenni a hitéletet, felkészíteni az ifjúságot arra, hogy mindenki mint érett ember, egész életével Krisztus mellett tegyen tanúságot. A zsinat elvárja a püspököktől, hogy mindenki számára lehetővé teszik, hogy keresztény nevelésben részesüljön. Figyelmük elsősorban az ifjúságra terjedjenki, az ifjúság alkotja ugyanis az egyház reményét. O Legelső nevelőknek a szülőket kell tekinteni és az első iskola a család. A közösségi erényeket a gyerekeknek a családban kell elsajátítaniuk. A család tanítja meg a kicsinyeket, hogy mintkell az Istent tisztelni, a család magyarázza meg a gyermeknek, hogy mi a társadalom, mi az egyház, a család vezeti be a fiatalokat az Isten népének a soraiba. A nevelést az egész társadalomnak segítenie kell. Nagyrészt az államnak a kötelessége, hogy a nevelést segítse, az államnak a célja ugyanis, hogy a közjót előmozdítsa. De az állam mellett az egyházat is megilleti a nevelés joga, nemcsak azért, mert a neveléshez szükséges minden tényezővel rendelkezik, hanem azért is, mert küldetésének megfelelően Krisztus életét mindenkivel közölnie kell. A Nevelői tevékenysége közben az egyház minden nevelői esz- közt felhasznál, de e munkáját főként a saját eszközeivel, első helyen a hitoktatással végzi. A hitoktatással erősíti meg a fiatalok hitét és vezeti őket arra, hogy apostolkodjanak. Az egyház nevelői eszközei közé tartozik továbbá az eszmeterjesztés minden eszköze, az egyesületi élet, a testet és lelket fejlesztő különböző mozgalmak és az iskola. jC Egészen különleges jelentősége van az iskolának. Az iskola ugyanis az értelmi képességeket fejleszti, átadja a múlt kincseit, a helyes értékrend felismerésére és elfogadására vezeti az ifjúságot, felkészít a jövő hivatásra, segíti a különböző viszonyok között élő növendékek társadalmi kapcsolatainak a kiépülését. Az iskolában találkozik egymással a nevelő és a szülő, a rendezett társadalom és az emberi közösség. A zsinat itt hangsúlyozza anevelők felelősségét. Kívánja is, hogy az ifjúság nevelésével csak az foglalkozzék, akinek er re adottsága és kellő felkészültsége van. Továbbá jó ne- velőnekcsak az számít, aki képes megújulásraés az alkalmazkodásra.
