A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
28 P. Orbán Miklós S.J., Róma A II. VATIKÁN ZM A keresztény nevelésről szóló zsinati nyilatkozat. A második vatikáni zsinat negyedik ülésszakának 1965. október 28-án lefolyt nyilvános ülésén hagyta jóvá a keresztény nevelésről szóló nyilatkozat szövegét. A 421. szavazásban 35 negatív szavazat ellenében a püspökök 2290 "piacet" szavazattal a javaslatot elfogadták. A nyilatkozat eredetileg egy a katolikus iskolákról szóló rendeletnek készült. Ismételten rövidítették és változtattak rajta. Főként azt tartotta szeme előtt a bizottság, hogy az ifjúság nagy részenem jár katolikus iskolába, különben sem tekinthető az iskola a nevelés egyetlen fórumának. A keresztény nevelés problémája viszont annyira sokrétegű, hogy az egész kérdést nem lehetett zsinati rendeletben kifejteni. Ezért a zsinat csak arra szorítkozott, hogy nyilatkozat alakjában rögzítse mindazokat az elveket, amelyek szerint a keresztény nevelésnek folynia kell. A nyilatkozat bevezetőjében a zsinat megállapítja, hogy a nevelés jelentősége napról napra nő, befolyása is egyre jobban érezhető közösségi életben és a társadalom mindenfelé arra törekszik, hogy a nevelés irányítását a kezében tartsa. Az egyháznak isteni küldetése erejében kell az ifjúság nevelésével törődnie. Ezért a zsinat után létesítendő bizottságnak kell kidolgoznia és az egyes országokban a püspöki karnak alkalmaznia. A keresztény nevelés alapelveit a zsinat 12 pontban sorolja fel. £ Minden embernek - tekintet nélkül nemére, fajára és kultúrájára - joga van ahhoz, hogy nevelésben részesüljön. A nevelés állítja ugyanis az embert egyrészt a végső célja felé vezető útra, másrészt a közjó szolgálatába. A tudomány minden eszközét fel kell használni az ember teljesértékű nevelésében, a nemi és közösségi szempontokat sem szabad elhanyagolni. A zsinat nyilatkozatának már ebben az első pontjában kéri a kormányokat és nevelőket, hogy senkit
