A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-02-01 / 2. szám
I ^Ay FELEBARÁTOM ... , t , , . . A test ugyan egy, de sok tag/a van. A testnek ez a sok tagja tt mégis egy test. így Krisztus is". (I Kor. 12. 12.) A Mester nagyon is jól ismerte az emberek természetes hajlandóságát az önzésre, még a lelki dolgokban is. Ezért hangsúlyozta oly gyakran, hogy lelkünk egészségét abból tudjuk legjobban megítélni, hogy m i 1 y e n a felebarátunk iránt való magatartásunk. Biztosra veszem, hogyha előre megkérdeztek volna engem, hogyan fogja leírni Krisztus az utolsó ítéletet, ugyancsak elbuktam volna a vizsgán.- Jöjjetek Atyám áldottai! - mondja - vegyétek birtokba a nektek készített országot! - Ennyit még könnyen kitaláltam volna. De a "mert"-eken már elakadtam volna. - Mert imádságosak, igazmondók és tiszták voltatok, mert ájtatosak, becsületesek és józanok voltatok... - Én valami ilyesfélére gondoltam volna. Azért egy kicsit meglepő Krisztus tényleges szavait hallani, főleg miután az ember kezdi felfogni azok értelmét.- Éheztem ugyanis és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen és fölruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok.... amit e legkisebb testvéreimkö- zül eggyel is tettetek, velem tettétek... Úgy, akkor hát talán mégis van értelme gyóntatom kérdésének: - Ki a szomszédom? És ki lakik a következő házban, és az utcamásik oldalán? Nem mentegetőzhetnénk, hogy azt válaszoljuk: műveletlen népség lakika szomszédos házban, minden másnap veszekednek egymással, minden szombaton pedig tökrészegek. Azzal se védekezhetnénk, hogy azok valami furcsa szektához tartoznak, amelyet "A Makulátlanok Egyházának" neveznek, és hogy gyűlölik a katolikusokat
