A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

15 juk teremtő és üdvözítő Istenünket. "Kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét". (I Pét. 1,9.) Van tehát mennyország, mert az Isten végtelenül nagy és jó, és a mennyország a mienk, ha végigharcoljuk a hit harcát, ha a hit­ből és a hit szerint élünk, ha egész szívvel keressük Istent és az ő szent akaratát. Valóban boldog az, aki élete végén Sz. Pállal mond­hatja; "A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam, most készen vár az igaz élet koronája, melyet azon a napon megad nekem az Ur, az igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akikörömmel várják eljövetelét". (IITim.4,7. 8.) Egy hivő imája papjáért Uram, ma papjainkért könyörgöm hozzád. Add, hogy ne büszkélkedjenek, ha sikert ér­nek el, de ne veszítsék el bátorságukat sem, ha sikertelenség éri őket. A Te országod nem siker, vagy sikertelenség, hanem szeretet. Őrizd meg őket szeretetedben. Papjaink egyedülálló jelenségek : — elte­kintve attól, hogy elsősorban teológusok — nevelői kell legyenek gyermekeinknek, sza­kértők házassági és egyéb családi ügyekben, tanácsadók az ifjúság számára, bölcsesség és tapintat mintaképei a gyóntatószékben. De érteniök kell irodalomhoz, filmhez, zenéhez, képzőművészethez, ha nem akarják, hogy nyárspolgároknak nézzék őket. Ha viszont nemkatolikusokkal társalognak, nagytudású s megfontolt teológusoknak, va­lamint kiváló történészeknek kell lenniök... De így sohasem jutok tovább I Elfelejtettem mondani, hogy az utcán min­den köszönést viszonozniok kell anélkül, hogy összetett szemük lenne, mint egy rovarnak, s mosolyogniok kell, ha fogadnak bennün­ket, mégha félholtak is a fáradságtól... Még azt sem mondtam, hogy vasárnap szónokok kell legyenek, papok, előénekesek és kánto­rok. Add Urunk, hogy ezeket az «egyetemes szakembereket» kímélettel bírálgassuk. Se­gítsd belátnunk, hogy sokszor embertelen és összefüggésnélküli munkaprogramjuk min­degyike is már egész embert követel, s legyünk akkor is megelégedettek, ha papunk a 14 « szakma » közül, amihez értenie kelle­ne, csak a feléhez, vagy negyedéhez ért. En­gedd, hogy hálásak legyünk neked, hogy ezek a férfiak egyáltalán vállalkoztak rá, hogy papjainkká legyenek. Mert ha a papucsot, egy asszonyt, vagy az otthont választották volna, bizony jól néznénk ki akkor I Hátha még mindenhol így állna a dolog ? — Légy áldott Uram, hogy erőt és bátorságot adtál nekik az áldozat vállalásához, mert hiszen nekik köszönhetjük, hogy az Élet kenyerével táplálkozhatunk, virágzó családot alapíthatunk, rendben tarthatjuk lelkünket és amikor tá­voznunk kell a földről, békében halhatunk meg. Adj, Uram, hogy elnézzem neki, ha ide­ges és ingerült, — hisz nekem csak egy papot kell elviselnem, neki meg annyi « ked­ves » hívőjét. Segíts, hogy figyelmességem által vigasztalódjék, hogy nem csupán rész­vétlenség, megnemértés és ellenséges indu­lat veszi körül. Végül adj, Uram, állhatatosságot papjain­kért végzett imádságomban. Ez csak javunk­ra válik, nekik is meg nekem is... Amen.

Next

/
Thumbnails
Contents