A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-11-01 / 11. szám
ló szoktatása JJ I. A gyermeknevelésben fontos szerepet tölt be a gyermek fegyelmezett viselkedésre szoktatása. Kezdetben ezt a szülőknek parancsokkal, büntetéssel és j ut aim az ás s al kell elérniük, de sohasem szabad szem elől téveszteni a végcélt; hogy a gyermek minél előbb megszokja a helyes viselkedésmódot és oly fokú önuralomra tegyen szert, hogy saját magától is megteszi mindazt, amire azelőtt figyelmeztetni kellett. Hogy milyen gyorsan érik el ezt a szülők, az függ a gyermek egyéniségétől, lelkialkatától, életkörülményeitől, korától. Mindezeket tekintetbe kell venni az önuralomra szoktatásnál is. Téves lenne azt képzelni a szülőknek, hogy a gyermek önuralomra szoktatása a szülők kényelmét szolgálja. Ha a szülők csak saját kényelmük biztosítását akarják elérni ezzel, értéktelen lesz ez irányú nevelésük a gyermek jövőjét illetőleg. A cél az, hogy a gyermekből normális, szeretetreméltó, a társadalomba jól beleilleszkedő és normális önállósággal rendelkező egyén legyen. Tehát a gyermek javát kell szolgálni minden ideirányuló törekvésüknek, és a cél elérése érdekében nem folyamodhatnak a legkényelmesebb és leggyorsabb fegyelmezési eszközhöz minden alkalommal (pl. a veréshez), hanem a legcélravezetőbb eszközöket kell használniuk, mégha ezek a szülőktől nagyobbfokú türelmet, gondolkozást, sőt esetleg tanulmányozást kívánnak is meg. Ugyancsak kerülniük kell a szülőknek az ellenkező végletet is; hogy elhanyagolják a gyermek rendre szoktatását, mert számukra sokkal kényelmesebb eltűrni azok helytelen viselkedését, mintsem állandóan rendreutasításukkal, vagy megbüntetésükkel foglalkozni. Főleg Amerikában húzódoznak az emberek a másoknak va
