A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11. szám

14

hajléka ez az emberek közt. Velük fog lakni, azok pedig az ő népe lesznek. Maga Isten törli le könnyeiket. Nem lesz ott többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Látni fogják Isten arcát és homlokukon hordják az ő nevét, mert már visszavonhatatlanul az ő tulajdona lettek.

A hasonlatok és jelképes beszéd után lássuk, mit tanít az egyház a szentírás alapján a mennyországról. A mennyei boldogság alapja Isten boldogító látása, ami Sz. Ágoston szerint "praemium fidei", a hit jutalma! A "látás" szó ismét csak képletes beszéd és azt jelenti, hogy az értelem közvetlenül szemléli Istent. Sz. Pál úgy mondja ezt, hogy most csak mintegy tükörben (értsd a régiek érctükrét), homályosan látjuk Őt, akkor majd színről-színre (I Kor. 13,10). És Sz. János; "Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, dehogy mik leszünk, az mégnem nyilvánvaló.Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk Ót úgy, amint van". (I Ján. 3, 2.) A földi életben csak a hit által, és a teremtményekben látjuk Istent, amennyiben ezek hatalmának, jóságának, bölcsességének, szépségének visszatükröződései. A mennyben közvetlenül, leplezetlenül, a dicsőség fényében fogjuk Ot látni, és őbenne mindent, mert Ó minden jó, nagy és szép ősforrása. Akkor megoldódik előttünk minden rejtély. Föl fogjuk ismerni Isten nagy terveit a világtörténelemben, látni fogjuk az Isten, a Gondviselés útjainak okát és magyarázatát. Meg fogjuk érteni hitünk titkait. Megtudjuk akkor, mit jelent az a hallatlanul merész szó, amit talán az Úrangyalában sokszor minden gondolat nélkül ejtettünk ki, hogy az Isten emberré lett és miköztünk lakott. Megértjük, hogyan volt a megtestesülés előfeltétele annak, hogy mi az égbe juthattunk; hogyan volt a földönKrisztus szent teste lelkünk természetfeletti életének tápláléka.

Isten minden természeti és természetfeletti valóság kútforrá- sa, mintaképe megszámlálhatatlan más, sokkal szebb, lehetséges világnak is. Ó az örök lét, a határtalan és kimeríthetetlen valóság. Képletesen beszélve, a létnek ebben a végtelen tengerében merül el majd a mi véges, emberi, és itt a földön mindig kutató, nyugtalan értelmünk és abban örökre megnyugszik.

Isten boldogító látásához járul aztán Isten boldog í tó bírása és s z e r et e t e . Akaratunk minden erejével, megingathatatlanul szeretjük a legfőbb Jót, annyira,hogy képtelenek leszünk vétkezni, tőle elszakadni. "Megittasodunk az ő háza bőségétől, és saját boldogságának patakjából itat bennünket". (Lásd Zsolt. 35, 9.) Szünet nélkül, fáradtság és unalom nélkül, boldogan imádjuk és magasztal