A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
46 ELEIKEPEK Orbán Miklós, S.J., Róma XXXIII. Szent Cecília, az egyházi ének égi pártfogója • Arannyal átszőtt brokát köntösben ül az orgona billentyűsora előtt a szüzek és vértanúk kettős dicsőségével ékes római lány és hosszú fehér ujjaival az angyalok énekét kíséri, miközben lelke az égi vőlegény hivogató énekére figyel, - így ábrázolta a reneszánsz festőSzent Cecíliát, akiben ma is az egyházi énekesek és általában a musica sacra művelői égi pártfogójukat tisztelik. Rómában viszont, - ahol a hagyomány vértanúságának a helyét jelöli meg - a Tiberis jobb partján róla elnevezett ősi bazilikában, az oltár menzája alatt a márványba faragott szűzvértanú római peplumába takarva úgy fekszik, ahogyan testét csakugyan látta a szobrász Stefano Ma- demo, amikora 16. század végén Sz. Cecília szarkofágját agnosz- kálás végett kinyitották. Az angyaloknak orgonáié Cecília a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Népszerűségét színes legendájának köszönhette, de a sok színes legenda alakját a kutató történészek keresztjévé tette. Mert, amint történt az egyház sok más vértanújával, Szent Cecília alakja is az 5. és 6. században az épületes kolostori olvasmányok egyik főhősévé emelkedett. A középkori legenda szerint Cecíliát a római szüzet, Almachius prefektus fejeztette le vőlegényének Va- leriánusnak a házában. De Cecília nem egyedül szenvedett vértanú- halált, vele együtt végezték ki vőlegényét és sógorát Tiburtiust is, sőt Maximust, aki Cecília első eredménytelenül járó kivégzésénél a hóhér munkáját ellenőrző hivatalnok volt. Ma is látni azt a helyet, ahol a legenda szerint Cecíliát először vőlegénye házának fürdőjében
