A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
4 Orbán Miklós S.J. JÉZUS Szent Nevének ünnepe Vízkereszt előtti vasárnap az egyház Jézus szent Nevének az ünnepét üli meg. X. Szent Pius pápa 1913. október 23-án kiadott motu propriojával rendelte el, hogy Jézus szent Nevének ünnepe a Vízkereszt utáni második vasárnapról közelebb kerüljön karácsony nyolcadának utolsó napjához. Ezen a napon emlékezünk meg ugyanis arról, hogy az isteni Gyermek születése után a nyolcadik napon a körülmetélés szertartásában a JÉZUS nevet kapta. De ne gondoljuk, hogy Jézus szent Nevének az ünnepét az egyház csak mintegy félszázad óta tartja meg. A Megváltó nevét már az ősegyházban is nagy tisztelettel vették körül. Elég utalnunk arra, hogy az Apostolok Cselekedetei című újszövetségi szentírási könyvben, amely a zsenge egyház életének első éveit írja le, sokszor találjuk a formulát: "jézus nevében". Péter apostol is a templom kapujában kéregető koldusnak Jézus nevében gyógyítja meg bénaságát és Szent Pál apostol a Filip- piekhez írt levelében a költői elragadtatás ünnepélyességével hirdeti: "jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus az Úr". (2,10.) Jézus szent Nevének a kultusza azonban csak a XV. század közepén kezdett helyet kapni a liturgiában. Köszönhetjük ezt elsősorban Kapisztránói Sz. Jánosnak; Jézus szent Nevének erejében lelkesítette a török ellen induló hadakat és volt Hunyadi János honvédő harcainak lelki támasza egészen 1456-ig, amikor is a nándorfehérvári győzelem után először a hős hadvezért, utána pedig szent tábori lelkészét, a ferencrendi Jánost, a pestis elragadta. Kapisztrán Sz. János a teológiát, de sokkal inkább a szentek
