A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
30 hetett volna köztünk valami". Sartre "A Szavak" vége felé ismét visszatér a hit kérdésére, mégpedig az irodalommal kapcsolatban: - "A kultúra elavult értelmezésén áttetszett a mintájául szolgáló vallás; gyermeteg volt, éppen ezért mi sem állhat közelebb egy gyermekhez. Megtanítottak a bibliai történetekre, az evangéliumokra, a katekizmusra, de nem adták meg az eszközöket, hogy hinni is tudjak bennük; az eredmény teljes zűrzavar volt, s az vált az én különleges rendemmé. Persze, különbözőgyűrődésekre, jelentősátrétegeződésekre került sor; a katolicizmusból kivont szentség az Irodalomban ülepedett le, s mert kereszténnyé nem válhattam, a keresztény helyett pótanyagként, ersatz-ként megjelent a toll embere; egyetlen dolga az volt, hogy üdvözüljön..." Sartre tehát az Irodalomnak lett a papja; de ebből a vallásból is kiábrándult. Végül így következtet: - "Kegyetlenül nehéz és hosz- szú lejáratú feladat ateistává lenni; azt hiszem elvégeztem maradéktalanul. Tisztán látok, kiábrándult vagyok, tudom, mik igazi feladataim; - ami állampolgári erényeimet illeti,biztosan díjat érdemelnék értük; körülbelül tíz esztendő óta olyan valaki vagyok, aki most eszmél, hosszú, keserű és édes őrületéből gyógyultan, még mindig nem tud magához térni a csodálkozástól, nem állja meg nevetés nélkül, ha felidézi tévelygéseit - és aki már nem tud mit kezdeni életével... " Ezek után figyeljük meg a hívő katolikus Pier re Emmanuel vallomását művészetéről és hitéről. Emmanuel Nietzsche és Gide tanítványaként indult, ő is lázadott a hagyományos, langyos és képmutató polgári katolicizmus ellen. Költészetére igen nagy befolyást gyakorolt Pierre Jean Jouve, lelki életére pedig Monchanin, lyoni abbé, a későbbi indiai remete, Teilhard nagy barátja. "Az emberi arc" c. könyvében Emmanuel termékeny költői pályára tekint vissza és tudatosítani akarja hivatását. Mit jelent keresztény költőnek lenni, az Ige költőjének lenni? Emmanuel nagybetűvel írja az Igét, mert szerinte minden emberi szó valamiképp kapcsolatban van a megtestesült Igével. Költői hivatásának tisztázása egyúttal hitének öntudatosítása is. A költő elmélkedései belső küzdelemről és egy bizonyos "megtérésről" tanúskodnak. Az eszmélődés sokszor imában, Istennél való párbeszédben végződik. "Ennek a könyvnek a témája - írja a kötet elején: - megmutatni, mily dicsőség hinni. Nagy ritkán egy sugár reánk esik e fényből. Bármennyire szürke is vagyok rendszerint, arcomon tükröződik e
