A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
9 apostoli, művelődési és szakmai kiképzésben. Általában az elöljárók mindig segítsék az alattvalók általános kultúrájának, vallási műveltségének és szakmai ill. hivatásbeli tudásának a fejlődését. A zsinat kívánja, hogy új szerzetesrendek alapításában óvatosan és nagy körültekintéssel járjanak el. A rendek őrizzék meg sajátos apostoli munkakörüket, módszereiket korszerűsítsék és hagyjanak abba minden olyan tevékenységet, amely alkotmányukkal ütközik. A missziós szellemet viszont mindenütt őrizzék meg. Azok a rendek és monostorok, amelyek az illetékes hatóság véleménye szerint megújulni már nem képesek, újoncokat ne vegyenek fel és ha lehetséges olvadjanak be más hasonló rendbe. A sui juris rendekés monostorok tömörüljenek konfederációba, különösen, ha nincs sok rendtagjuk, vagy ha azonos munkában dolgoznak. A különböző 'tartományfőnökök alkossanak egymás közt tanácsot, ez a tanács álljon kapcsolatban a püspöki karral. A papok és katolikus tanerők növendékeiknek gyakran beszéljenek a szerzeteséletről, karolják fel a hivatásokat. Általában a szerzetesek tartsák számon, hogy életük példájával toborozhatják a legtöbb hivatást. A zsinat, ismertetett rendeletének utolsó pontjában arra buzdítja a szerzeteseket, hogy jó szívvel fogadják ezeket a rendelkezéseket. A szerzetesélet megújulása ugyanis hivatásukban megerősíti őket és e reformok révén az egyházat is jobban tudják szolgálni. A zsinat igen nagyra becsüli a szerzetesi életformát, Krisztus evangéliuma mellett a szerzetesek tesznek legjobban tanúságot. A zsinat végül Szűz Máriát állítja mindenki elé követendő például és a szerzeteseket, apostoli munkájukat a szentséges Istenanya oltalmába ajánlja. "Az emberben a szent az egyéni élet konkrét körülményei között fejlődik ki. Senki sem lehet szent "általában”. Az ember, akár pap, akár tudós, művész, munkás, katona vagy földműves, meghatározott helyen és időben válik szentté, ahol élnie kelI. Az embernem születik szentnek. Az erkölcsi élet legnagyobb hősei is, akik a többiek mintaképei lettek kénytelenek voltak végigjárni a tisztulás keserves útját. A szentség, különösen kezdetben, nem óv meg a tévedéstől, még a bukástól sem. A szent nem abban különbözik a többi embertől, mintha nem volna hajlamos a bűnre, vagy nem tudná azt elkövetni, hanem abban, hogy szüntelenül a megtisztulás felé törekedik.... (Stanislaw Witek)
