A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
2 egy napot lelki magányban töltenek és naponta elmélkednek. Ezáltal felújítják fakulni kezdő eszményeiket és szemük elé állítják, hogy nem az a fontos, mit tesznek, hanem az, hogy Kiért végzik azt a munkát. A házasoknem ilyen szerencsések. Nem mintha ők nem végezhetnének évente lelkigyakorlatot, és nem elmélkedhetnének naponta. Legtöbbjük azonban ehhez sohasem jut hozzá. Meg kell elégedniük az oltárnál kapott lendülettel és a nap nap után jelentkező kegyelmekkel. Ezekből kell erőt meríteniük az élet nehézségeinek leküzdéséhez. Minthogy pedig ez a helyzet, fontos jól megérteniük, miben áll hivatásuk, és milyen kegyelmekre számíthatnak. Mindenekelőtt a házasoknak világosan kell látniuk hivatásuk magasztosságát. A házasság nem másodrendű hivatás. Nem azoknak való, akik nem voltak elég jók ahhoz, hogy papok vagy apácák legyenek. Pedig néha ez a benyomásuk támadhat, amikor a papi, vagy szerzetesi hivatásról hallanak. Ez a gondolkodásmód téves. Akárcsak ha valaki azt hinné, hogy el kell ítélnie az esőt, ha a napsugarat akarja dicsérni. Mindkettőre egyformán szükség van. Amikor a papságot a legfenségesebb hivatásnak nevezzük, nem a házassággal hasonlítjuk össze. Kezdetben a papok is nős emberek voltak. A görögkatolikus papoka legtöbb országban ma is házas életet élhetnek. A papságot nem a házasságról való lemondás teszi oly magasztos hivatássá, hanem a vele járó lelki hatalom. Elsősorban a kenyér és bor átváltoztatásához elnyert isteni hatalom. A szüzességi fogadalom magasztossága sem onnan ered, mintha a házastársak szeretete szégyenletes, emberhez méltatlan dolog lenne. A szüzességi fogadalomban nem valami bűnös, tisztátalan dologról való lemondást ajánlanak fel Istennek. Erre a lemondásra a parancsolatok köteleznek már mindenkit. A pap és az apáca valami nagy jóról mond le, s ezt az áldozatot ajánlja fel kedves ajándékul Istennek, hogy érte még jobban, magában Istenben részesedjék. A házastársi szeretet is Istenhez vezethet, és oda is kell vezetnie. A szüzességi fogadalom azonban még gyorsabban vezet az Istenhez. Hiszen az Örök Szeretet kedvéért mondunk le a teremtett szeretetről. A házasságot tehát szent hivatásnak kell tartanunk. Istennel való közreműködést jelent, és Istenhez kell vezetnie. Ilyen fenséges hivatásnak semmi szüksége sincs arra, hogy védelmére keljünk. Egyáltalán nem kell szégyenkezniük azoknak, akik arra vállalkoztak, hogy esetleg szenteknek adnak életet.
