A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
3 Istennek száz és ezer módja lett volna arra, hogy szülők nélkül is életet adjon nekünk. Végtelen jóságában azonban úgy határozta, hogy megosztja velünk teremtő hatalmát. Amikor az embert férfinek és nőnek teremtette, meghívta munkatársul. Vele együtt fognak közreműködni nem az ásványok teremtésében, nem a növények létrehozásában, sőt még csaknem is az állatok létesítésében, hanem az anyagvilág legmagasabbrendű teremtményének; az embernek életre hívásában. Nagyszerű dolog a férj-feleség-Isten közreműködése a házasságban. Isten kinyújtja áldó kezét a házastársak felé, és az 0 teremtőhatalmának köszönhető, hogy az új élet elindul az anyaméhben. Az emberi lélek mindig Isten közvetlen teremtő hatalmára kezdi el soha meg nem szűnő életét, a házastársak csak a test alkotó elemeit szolgáltatják az új élet megindulásánál. Ennek az új embernek fenséges rendeltetése pedig az, hogy szentté legyen, és szüleivel együtt egykor Isten örök boldogságában részesedjék. Mindebből következik, hogy semmi rossz, vagy visszataszító sincs az életadással kapcsolatos képességben, vagy annak Isten elgondolása szerint való használatában. Éppen ennek az ellenkezője igaz. Mivel ezek a képességek oly szoros kapcsolatban állnak Istennel, önmagában véve szentek. A természetes vonalon az emberiségnek adott legfenségesebb képességek közé tartoznak. Pogány, vagy eltorzult felfogás mondja csak ezeket szégyenleteseknek, tisztátalannak. Mivel annyira szent ez a képesség, a vele való visszaélés szinte a szentségtörés jellegét ölti fel, és érthető, hogy gyűlöletes Isten előtt. Isten kapcsolta össze ezt a képességet a velejáró gyönyörérzettel. Ezzel is biztosítani akarta használatát és így az emberiség fennmaradását. Ugyaníjgy 0 tette élvezetessé számunkra az evést is, hogy ezzel az egyén erőinek és életének fenntartását biztosítsa. És amint nem bűnös, ha kellő határok között élvezetet találunk az evésben, ugyanúgy semmi rossz sincs a kellő módon használt egyéb képességeinkkel járó gyönyör élvezetében sem. Az élvezetnek mesterséges módon való különválasztása és önmagáért való keresése azonban bűnös. Olyan bűn ez, mintha valaki egy kelyhet, amelyben az Úr Jézus vére volt, a templomból a kocsmába vinne, s ott sörö- zésre-borozásra használná. A házasságnak nagyon fontos következményei vannak az egész emberi társadalomra. Sőt még az örökkévalóságra is. Azért Isten határozott és szigorú előírásokkal szabályozta az életadó képesség
