A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-10-01 / 10. szám

I

ELETÜklK A

TITOKZATOS TESTBE Kl

IO. HÁZASSÁ«. MIMT HIVATÁS

Sok leány, amikor apácának ment, azt képzelte, hogy nyugodt élet vár reá a világtól elzárkózott, szentéletű apácák között. Talán már előre örült annak, hogy hosszú órákat tölthet imában az Oltári- szentség előtt. S akkor jött a felébredés. Alighogy letette fogadalmait, máris ott találja magát egy osztályteremben a zajongó gyerekek között, vagy a kórházban, a körülötte futkosó ápolónők és kisegítők között. Vagy talán egy árvaházban kell a gyermekekre vigyáznia. Lótnia-futnia kell egyik kötelességtől a másikig, s örül, ha itt— ott el tud csípni egy percet az imára, vagy a lelkiolvasásra. Időnként aztán, amikor erőt vesz rajta a nyomott hangulat, még az a gondolat is megfordul agyában, hogy talán eltévesztette az életét.

De megesik ez a papokkal is. Minden rózsásnak látszik előtte, amikor először lép az oltárhoz. Tele van tervekkel, álmokkal, hogy miként fogja az emberek sokaságát bűnbánatra indítani beszédjeivel. A gyóntatószékből meghatottan fognak távozni a gyónók, és a lanyha egyházközség hamarosan a szentek közösségévé lesz. Felszentelése után nem sokkal azonban azon kapja magát, hogy számokat kiált ki a bingón, sorsjegyeket tervez és készít elő nyomtatásra, a vasárnapi gyűjtés összegeit vezeti be a főkönyvbe, sokszorosító gépekkel bajlódik. Rajta is erőt vesz időnként a nyomott hangulat, amikor kételkedni kezd abban, hogy valóban Isten hívását hallotta-e, amikor elhatározta, hogy papnak megy.

Ezek utánnem csoda, hogy a házaséletnek is megvannak a kétkedő pillanatai. A szerelem első heve és a rózsás álmok hamar szét- foszlanak. Éhes szájakat kell táplálnia, eltömődött szennylevezetőkkel kell kínlódnia, türelmét fogytán érzi, s tűnődni kezd azon, hogy ugyan mi szent is van a házasság szentségében?

A papok és apácák évente lelkigyakorlatot végeznek, havonta