A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
28 P. Orbán Miklós S.J., Róma R II. VRTiKRm ZSinflT A papképzésről szóló z s i na ti rendelet. . , ... , . . , A második vatikáni zsinat negyedik: ülésszakának második nyilvános ülésén adták le a püspökök végleges szavazatukat a papképzésről szóló javaslatra. A zsinata 420. szavazásban 2319 "placettel" a javaslatot elfogadta. A negatív szavazatok száma csak 3 volt, vagyis kevesebb, mint az összes szavazatok másfél ezreléke. A pápa a zsinat döntését megerősítette és a rendeletet ki is hirdette. 1966. június 29-én lépett érvénybe. A jóváhagyott szöveg kialakulásának a története sok viszontagságot nem mutat. Az ismételt rövidítések és összevonások után a javaslat először a harmadik ülésszak napjaiban került villámj avas lat formájában a zsinat elé. Vitája nem volt sem hosszú, sem mozgalmas. A benne megejtett szövegmódosításokat is a zsinat minden nehézség nélkül elfogadta. Ebben az előzetes szavazásban a negatív szavazatok száma csak háromszor haladta meg a húszat. A javaslatnak a kisszemináriumokról szóló részével 88 püspök és a kispapok bölcseleti kiképzéséről szóló résszel 58 főpásztor nem volt megelégedve. A bizottság az ez alkalommal még írásban benyújtott észrevételeknek megfelelően tovább csiszolta a szöveget, bár erre már nem lett volna köteles. A papképzésről szóló zsinati rendeletnek be v e z e tő része, 7 fejezete és befejező része van. A bevezető részben a zsinat a papképzés fontosságát hangsúlyozza. Az egyház megújulása nagyrészt a papságtól függ. E- zértkell a papságra készülő fiatalokat nagy gonddal Krisztus széllé- mébenkiképezni. A zsinat jelen rendeletében azokat a normákat közli, amelyek szerint a papképzést korszerűsíteni kell. Az első fejezet: Országokként más és más körülmények között végzi apostoli munkáját az egyház, más és más körülmények között él a papság. Ezért minden országban a püspöki karnak kell
