A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
29 összeállítania a papképzés programját. A zsinat most csak az általános elveket sorolja föl, részletekbe menően a püspöki karnak kell ezt a feladatot megoldania. A püspöki kar időről időre bemutatja a Szentszéknek a papképzésnek általa összeállított programját. Csak így érhető el, hogy egyrészt az általános elveknek, másrészt a helyi igényeknek megfelelően folyik majd a papképzés. A második fejezet: A papi hivatásokkal az egész keresztény közösségnek törődnie kell. Nagy feladat hárul e tekintetben a családra, a plébániára, a katolikus tanerőkre, a papokra és természetesen a püspökökre. Minden olyan eszközt meg kell ragadni, amely papi hivatások támasztására, felkarolására és ápolására alkalmas, különösen fontos, hogy a keresztény nép imával és penitenciatartás- sal kérje az Istent; adjon papi hivatásokat egyházának. A papi hivatással jelentkező fiúk a kisszemináriumokban megfelelő körülmények között készülnek fel a nagyszemináriumba való belépésükre. Elvégzik középiskolai tanulmányaikat, de családjukkal is kapcsolatban maradnak. Akisszeminárium légköre igen alkalmas arra, hogy a fiatal hivatások kifejlődjenek. A hivatások fejlesztésében a kisszemináriumi elöljárókkal a szülőknek is együtt kell működniük. Hasonló módonkell ápolni a fejlődő hivatásokat a helyi viszonyoknak megfelelően azokban az intézetekben és iskolákban, amelyek a kisszemináriumokat helyettesítik. A késői hivatások felkarolására ugyanez áll. Harmadik fejezet; A papképzés nélkülözhetetlen kerete a nagyszeminárium. Úgy kell működnie, hogy benne minden a jó lelkipásztorok kiképzését szolgálja. Nagy gonddal kell kiválogatni a nagy szeminárium elöljáróit és tanárait. Az elöljárók, tanárok és növendékek egy nagy családot alkossanak. A püspök különös szeretettel törődjék avval, hogy mint folyik nagy szemináriumában a jövő papi nemzedéknevelése és tanítása. De általában az egyházmegye mindenpapja a nagyszemináriumban az egyházmegye szívét lássa. Nagy figyelemmel kell megválogatni, hogy kit vegyenek föl kispapnak. Minden egyes jelentkező esetében állapítsák meg, hogy csakugyan tiszta szándékkal jelentkezik-e a papságra, szabadon kéri-e felvételét, lelkileg, erkölcsileg, értelmi képességeit tekintve, alkalmas-e a papságra, testileg szellemileg egészséges-e, nincs-e örökletes terheltsége, általában alkalmas lesz-e a papsággal együtt járó felelősség viselésére és a lelkipásztori munkára. Azok az egyházmegyék, a- melyek színvonalas nagyszeminárium fenntartására képtelenek, tartományi,vagy országos központi szemináriumokban neveltessék kis- papjaikat. Azokban a nagyszemináriumokban, amelyekben sok kispap tanul, kisebb csoportokba tömör ítsék a növendékeket, hogy mindegyik
