A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
15 séget nem 30 évre vállalják, hanem örök friggyel kötik magukat isteni jegyesükhöz. Egyiptomban, Palesztinában, Kis-Azsiában már sarjadásnak indult a kereszténység egyik legsajátosabb életformája: a szerzetesintézmény. Rómában is ezek mintájára vállalták fiatal lányok, hogy egész életükben az evangéliumi életeszmény fokozott megvalósítására törekednek. Marcellinabeöltöztetése mély benyomást gyakorolhatott öccse, Ambrus lelkére. Különösen a pogány vendégek sok gúnyos megjegyzése. Mert mindenre figyelő és emlékezetében mindent elraktározó fiú, mint Milánó püspöke könyvet írt a szüzesség védelmében és heves polémiájában úgy mutatja be ezeket az Istennek szentelt szüzeket, mint a pogány életeszménnyel szemben új értékrendet hirdető kereszténység szimbólumát. Aprócska gyermek volt Ambrus, amikor először tért vissza Rómába, és negyven éven felüli férfi, amikor másodszor jött az örök városba. Másodszor püspökként érkezett. Pályafutása, amint mondani szokták, meredeken ível felfelé. Amikor a milánói templomban az egymással veszekedő ariánusok és igazhitűek között, mint prefektus, kénytelen volt rendőreivel rendet teremteni, csak hitújonc volt. Ki tudja mi indította a népet, hogy a nyugalmat parancsoló hi- vatalnokotpüspökénekkikiáltsa. Megkeresztelték, püspökké szentelték és nagyon nehéz időkben meg is kezdte messzi vidékekre kiterjedő főpásztori kerületének a kormányzását. Bátyja meghalt, fátyolt viselő nővére társnőivel Rómában a régi családi házban élt. A 8. század végén, vagy a 9. elején ez a kis zárda a bencés apácáknak lett az otthona. A 18. század végéig azoknak a zsoltározását hallhatták a szomszédok. A 18. század végén lefoglalták kaszárnyának, később a ferences nővérek kapták meg. AmiSzent Ambrus apai házából ma látható, bizony kevés. Kevés és szegényes. Sz. Ambrus állítólagos szobájában a kereszten egy gótfaragású Krisztus-test függ, Marcellina szobájában az oltárkép a Madonnát ábrázolja Ambrussal, ennek bátyjával és nővérével. Érdekesebb a szobának egy másik képe; Marcellina a kisgyermek Ambrust olvasni tanítja, míg a legidősebb fiú, az elsőszülött, kettőjüket figyeli. Ki tudja, lehet, hogy éppen így ismerkedett meg Ambrus az olvasás tudományával; talán éppen itt betűzte mesterét Cicerót; tette az első lépéseket azon az úton, amely őt, mint császári hivatalnokot, Milánóba, a prefektusi hivatalból a püspöki székbe, onnan pedig az egyháztanítók földi és égi palotájába vezette.
