A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
16 Szeder M i háIy,S.J . Bajlódások Gazdik suszterrel (A lőcsfalvi pap naplójából.) Lakodalom volt Ságiéknál. Ott volt fél Gelse, mert a bíró fia, Túri Gábor vezette oltárhoz Sági Veront, no meg fél Lőcsfalva is, az egész Sági rokonság, komaság, sógorság. így aztán a lőcsfalvi pap sem menthette ki magát, ha csak egy kis időre is, hogy a lakodalmi vacsorára el ne menjen. Az evészet után az asztalokat kihordták, a lócákat a falhoz tolták s a nagy szoba közepén elég tisztás támadt, hogy a fiatalság táncra perdülhessen. A kis szobában pedig az öre- gebbje ült le bor és dohányfüst mellett egy kis tereferére. Ott ültek az egyik asztalnál a pap, az öreg Sági, a násza, a gelsei bíró uram és még néhányan. Többek közt a Gazdik suszter majszter uram is, mert szegről-végről asszonya révén rokonságba keveredett a büszke Sági dinasztiával. De úgy látszik Gazdik majszter már alaposan becsodálkozott, mertnagyon elvolt anyátlanodva és olyan bődületeshazugságokkal, majd arcpirító őszinteségekkel traktálta a borozgató társaságot, hogy mindenki csak attól tartott, hogy a sok nevetéstől a jó vacsora utánki talál repedni a hasa vagy legalábbis sérvet kaphat. Egyszerre aztán megjelenik a mesterné asszony, mert így hivatta magát. Jó nagy debella volt, legalább két és fél majszter uramat lehetett volna belőle kiszabni. Csodálkoztak is sokan, hogyan lett ezekből egy "pár"? Oda állt ura mellé s csak úgy ráparancsolt:- János, most oszt haza, einc-cvei... ! Gazdik uram csak pislogott jobbra-balra, de nem mozdult. Erre az asszony hangja felcsattant: - Nem mondtam, hogy haza? A lőcsfalvi pap látván a mesterre megalázó helyzetet, odaszólt az asszonynak; - Hagyja még egy kicsit, én is nemsokára megyek, majd leteszem a mestert a ház előtt. Az asszony a pappal nem mert kezdeni, hát szó nélkül kiment.
