A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
9 Orbán M i k I ó s, S.J., Róma fi Püspöki Szinodus szabályzata Amikor all. Vatikáni Zsinatelőkészítését megkezdték, az egyház tankincse fölött őrködő főpásztorok és hittudósok körében általános volt az igény, hogy a világegyház püspökei e messzi századokra kiható tanácskozásukon építsék tovább az I. Vatikáni Zsinatnak az egyházról szóló tanítását. A múlt század második felében megkezdett és a porosz-francia háború következtében félbeszakított I. Vatikáni Zsinat atyái az egyház fejének, a római pápának a hivatalával kapcsolatos legfelsőbb tekintélyt és jogokat határozták meg a hittudomány szabatos nyelvén. Ünnepélyes módon megállapították, hogy Róma püspöke az egyetemes egyház fölötti elsőbbsége az egyház alapítójának, Jézus Krisztusnak a rendelkezéséből következik, vagyis a pápa primátusáról szóló tanítás az Isten által kinyilatkoztatott igazságok közé tartozik. Az I. Vatikáni Zsinata háború következtében nem tudta folytatni dogmatikai vizsgálódásait. A II. Vatikáni Zsinatra hárult a feladat, hogy főként a püspökök joghatóságára és lelki tekintélyére, jogaira és kötelességeire vonatkozólag építse tovább az előző egyetemes zsinat tanítását. Tudjuk, hogy az egyházról szóló javaslat tárgyalása volt szinte a legélénkebb, különösen a püspökök jogairól és kötelességeiről szóló 3. fejezet váltotta ki a leghevesebb harcot a zsinati aulában. A 3. fejezettel szemben fellépő ellenzék avval érvelt, hogy ennek a fejezetnekapüspökökközösségilegbirtokolt jogairól és kötelességeiről szóló tanítása, a kollégialitás elve, az egyetemes egyház főpásztorai kollégiumának, az egyetemes püspökikarnak olyan pozíciót biztosít, amely semmiképpen sem egyeztethető össze az I. Vatikáni ZsiI. A II. Vatikáni Zsinaton létrehozott püspöki szinodus a szentatya meghívására 1967. szeptember 29. és október 24. között tartja első ülését. Ez alkalomból közöljük a püspöki szinodus szabályait.
