A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-09-01 / 9. szám
10 natnakapápa primátusáról szóló ünnepélyes tanításával. Az egyházról szólójavaslatnak ez a 3. fejezete - amint említettük - erős mozgásba hozta az eszméket és az érzelmeket. A legmeglepőbb azonban az volt, hogy akinek a primátusát az ellenzék veszélyeztetve látta, maga a pápa a zsinat színe előtt ismételten úgy nyilatkozott, hogy igenis be akarja vonni a világegyház kormányzásába az egyetemes püspöki kart. Hogyan fog ez történni? - találgatták, de hamarosan sor került arra is, hogy a pápa e kérdésre választ adjon. A szentatya az egyház őstörténetét ismerő tudósoktól kért tanácsot és tárgyalt azokkal a zsinaton jelenlévő keleti szertartású főpapokkal, pátriárkákkal, akiket a rítusukhoz tartozó híveik kormányzásában az alájuk rendelt püspökökből álló tanács, a szent szinodus segíti. így kristályosodott ki a római pápát a világegyház kormányzásában támogató püspöki szinodus eszméje. A pápai hivatal felsőbbségét veszélyben látó zsinati ellenzék nemigen hitt abban, hogy a pápa csakugyan erős támaszt keres a püspökökben. Az volt a vélemény, hogy - ha lesz is valami a dologból - e szinodus megszervezése a közel jövőbennem várható. Ezért volt meglepetés, amikor a zsinat negyedik ülésszakának a megnyitásával egy időben megjelent a szentatya "Sollicitudo" kezdetű motu proprio- ja, apostoli irata, a püspöki szinodus megszervezéséről. Az 1965. szeptember 15-énkiadottmotuproprioennekazegye- temes egyházban egészen új szervnek a lényegét határozza meg, míg az 1966. december 24-énpublikált szabályzat 23 fejezetben, összesen 37 cikkelyben írja le e testületnek a pápához való viszonyát, a pápa megbízásából a szinodus munkáját vezető elnök hivatalát, az ülések természetét, a tagok kiválasztását és működését, a szinodus mellé rendelt szakbizottságok feladatát, a szinodusnak a szentszék mellett működő állandó titkárságát, a szinodus összehívásának és ülésezésének a módját. Mielőtt az egyes fejezetek tartalmát ismertetni kezdenénk, ki kell emelnünk; már a "Sollicitudo" kezdetű, 1965. szept. 15-én kiadott pápai iratból is kitűnt, hogy rendkívül életképes orgánum lesz az egyetemes egyház életében a szinodus. Ugyanis nem olyan testületről van szó, amelynek tagjait egyszer a pápa kinevezi és az illetők halálukig gyakorolják e hivatalukat. A püspöki szinodus nem állandó testület a tagok szempontjából. A pápa, mint tette most, egy bizonyos napra összehívja a szinodust. Az egyes országok püspökei előterjesztése alapján hívja meg bizonyos kérdések megtárgyalására az egyetemes püspöki kar szaktekintélyeit, ezek munkájuk végeztével
