A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
17 állva, Róma püspökével egységben és ez utóbbinak legfőbb tekintélyét elismerve, kormányozzák a híveket. A rendelet célja - állapítja meg a bevezető - a mai idők követelményeinek és körülményeinek megfelelőenkonkrétmódonmeghatározni a püspökök főpásztori kötelességeit. I. A püspökök és az egyefemes egyhá z. . , Az első fejezetnek két részé van. Az első a püspököknek az egyetemes egyházhoz való viszonyára mutat rá, a második azt írja le, hogy milyen kapcsolat áll fenn apüspökökésa Szent Szék között. Az első rész mindenekelőtt a püspökök kollégiumának a hatalmával foglalkozik. Újra megállapítja itt a zsinat, hogy minden püspök szentelése és a kollégium fejével, a pápával való hierarchiai kommuniója révén tagja e kollégiumnak. A világegyház főpásztorainak a pápa fősége alatt álló kollégiuma, amint a zsinat ezt az egyházról kiadott dogmatikai tanításában megállapította, az egész egyházra vonatkozólag a legfőbb és legteljesebb lelki hatalomnak a birtokosa. E hatalmát a főpásztorok kollégiuma a pápa jóváhagyásával ünnepélyes módon az egyetemes zsinaton gyakorolja, de a főpásztorok kollégiumuk tekintélyével máskor is fölléphetnek, amikor ezt a pápa kívánja, vagy legalább jóváhagyja ill. elfogadja a világon szétszórtan élőpüspökök egységes akcióját. A következőkben a rendelet azt fejti ki, hogy mint kapcsolódnak a világegyház gondjának a viselésébe a főpásztorok a pápa által létrehozott püspöki szi- nodus által. Ez a szinodus a világ valamennyi püspökének a képviseletében segíti tanácsaival az egyház fejét. Minden püspöknek éppen azért, mert a püspöki kollégiumnak a tagja, nemcsak a saját egyházmegyéjével, hanem az egyetemes egyház sorsával, fejlődésével is törődnie kell. Az egyetemes egyház problémái közül minden püspöknek főként kettő megoldásához kell hozzájárulnia; segítenie kell a pogány népek körében folyó hithirdetői munkát és lehetőségeihez képest orvosolnia kell a sok vidéken mutatkozó súlyos paphiányt. Ami pedig az egyházi javakat illeti, a püspöknek nemcsak a saját egyházmegyéjéről kell gondoskodnia, hanem a szegény egyházmegyéket is pártfogásába kell vennie, különösen azokat, amelyek súlyos nehézségek között vergődnek. A rendelet az üldözött egyházak főpásztorairól sem feledkezik meg és sürgeti, hogy az egész püspöki rend tevékeny szeretettel legyen az üldözött egyházak főpásztorainak a segítségére. Az első fejezet második része a püspököknek és Szent Széknek a kapcsolatát írja le. A zsinat először is újból leszögezi,
