A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
37 ROMAI ELETKEPEK Orbán Miklós, S.J., Róma XXIV. A Szent Péter bazilika regénye ] Akárhonnan érkezik meg az utas az örök városba, a vonat, meg a repülőgép ablakából is elsőnek a Szent Péter bazilika magasba szökő büszke kupoláját pillantja meg. A világ legnagyobb templomának nincs tornya, de kupolája olyan magas, hogy csak vállveregetve nézne le, ha melléje állítanánk Európa híres dómjait és katedrálisait. Főhaj ójának márvány padozatán réz rovátkák jelzik, hogy meddig érne benne a londoni Szent Pál, a párizsi Notre Dame, a kölni dóm, a sztambuli Hagia Sofia és még néhány hasonló világcsodája, ha a Szent Péter bazilikába mint valami garázsba betolnánk. Az anekdota szerint egy alföldi Hári János római zarándoklatából hazatérve a San Pietro méreteit így érzékeltette; - Olyan nagy, hogy Dominus Vobiscum-ot lovas futár viszi a kórusig. - Van benne valami. A szentély mélyén áll az ún. katedra oltár. Ezt a főbejárattól 187 méter választja el. A tér, amit a roppant falak körül vesznek, olyan tágas, hogy csakugyan elvész benne az éneklő papnak a hangja. Ezért sem Bramante, sem Michelangelo, sem utódjai nem gondoltak arra, hogy a közép-európai templom ok mintájára a bejárat fölé kórust emeljenek az énekeseknek, meg az orgonának. A Szent Péter bazilika két kis orgonája a szentély két oldalán áll, ezek hangja betölti a szentélyt, de szépen el is vész a kupola ablakain betörő fényhasábok között. Csak bámulunk, bámulunk, belefájdul a szemünk, meg a nyakunk. Adatok zsibonganak a fejünkben.- Ott fent Szent Máté apostol és evangélista kezében az írótoll két és fél méter, a párkányzat alatt körbefutó írás betűi két-
