A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
P. Varga László, S.J., Belgium 5 FEHERVAH Gondo la to le Sz. István napjára- Aug. 20. MEGYUN r r Nem kell ehhez sem kocsi, sem vonat, az útlevél sem szükséges, merta szívünk gyorsabban repül minden határon át, mint a legjobb gép és ott vagyunk igazán, ahol a szívünk tanyázik, mert ott van a kincsünk és hazánk. Augusztus derekán István urunk Fehérváron tartotta a törvénynapokat a Nagyasszony fönséges egyháza előtt, ahol minden ügyes-bajos magyart fogadni szokott, aki az igazát kereste nála. Hogyne mennénk most hozzá, amikor egész valónk egyetlen panasz, amikor éjjel-nappal olyan vadul marcangol a fájdalom és a földön már alig akad ember, aki jajongó sírásunkat észrevenné. A világ már csak azt kívánja tőlünk; ne zavarjuk a hatalmasok játékát és a bomlottan táncolok tivornyáját. A nagy tömeg elvesztette szívét és akinek még van, gyönge arra, hogy hathatósan segítsen. Mégis azt mondom minden jó magyarnak; mi pedig az idén is menjünk Fehérvárra kihallgatást kérni a nagy királynál. Jól tudom én, hogy a mostani Koppány ok gúnnyal röhögnek rajtunk, mert a vörös Szulejmán kegyéből basáskodnak és azt hiszik, István mindenkorra halott, hiszen haló porát is a földbe szórta a keleti horda. Pedig éppen ez a tévedés, mert ma sincs élőbb valaki a nemzetben, mint István király, hiszen a hitemből tudom, a fénylő csodák bizonyságot tettek, hogy ő Istenben boldog, az élete pedig hatalmasan világít mindnyájunknak, akik gyászba öltözöttenelőtte sírunk.
