A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

15

Jézus Krisztus tanítása: Mit használ az embernek, ha az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja. - Különösen a fejlődésben lévő népeknek kell ébereknek lenniük e kísértéssel szemben. Mert a gazdag népek példája azt a benyomást kelti, hogy egészen boldog az, aki anyagiakban bővelkedik. VI. Pál pápa enciklikájának az első részét zárva kiemeli: A szellem és az Isten világával szemben zárt és érzéketlenhumanizmus helyébe egy új, teljes értékű humanizmusnak kell jönnie. Mert nem lehet igazi az a humanizmus, amely nem akar tudni az Abszolútumról és nem ismeri el, hogy az ember éppen ez Abszolútum felé törekedve valósítja meg teljes rendeltetését. A pápa itt két nagy francia gondolkodót idéz; a jezsuita teológus, De Lubac szerint az emberiségnekcsakegy bizonyos részével törődő humanizmus embertelen humanizmus; Pascal pedig az ember természetfeletti rendeltetését így határozta meg: az ember végtelenül több, mint csak ember.

VI.Pál pápa enciklikája második részében az emberi és természetfeletti testvériség szabta három kötelességgel foglalkozik. Az első kötelesség a gyengék támogatása. A gazdag nemzeteknek össze kell fogniuk a fejlődésben lévő nemzetek érdekében. Senki se gondolja, hogy hallatlanba veheti a világ éhezőinek a segélykiáltását. A két utóbbi pápa, a nemzetközi FAO és Karitász szervezet felhívásai szép eredménnyel jártak, de eddig nem sikerült az éhséget és a nyomort eltüntetni. Olyan világot kell teremteni, a- melyben minden ember teljes értékű életet élhet. Miből? A gazdagok gazdagságából. Mindent, ami fölösleges, a szegényeknek kell adniuk, mert az ítélő Isten és a nyomorgók haragját vonják magukra, ha kapzsi önzésükről nem mondanak le. Azt meg előre nem lehet látni, hogy mi fog járni a nyomorgó világ haragja nyomában. Itt VI. Pál pápa megismétli boínbay-i felhívását: a fegyverkezési versenyre szánt hatalmas összegekből létesítsenek világalapot. A gazdagok fényűzése és a fegyverkezésre pazarolt összegek az éhező emberiség szemében a legnagyobb botrány, ezért kiáltja a pápa; Kötelességünk, hogy ezt az elviselhetetlenbotránytfölpanaszoljuk. Értsék meg a felelős vezetők figyelmeztető szavunkat mielőtt még késő lenne.

A gazdag és szegény nemzetek között dialógust kell kezdeni. Egyetértésben kell megállapítani, hogy hol milyen segélyre van szükség, mint kell ezt a segélyt folyósítani úgy, hogy ne a resteknek és a másokon élősködni akaróknak, hanem az igazi rászorulóknak jusson. Fontos, hogy a segélyt a tehetős nemzetek ne tekintsék ürügynek arra, hogy a támogatott nemzetek politikai életébe 'beavatkozzanak. Mert itt a fejlődő népek élete, békéje és az egész világ békéje forog kockán.