A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-07-01 / 7. szám
14 kinek több, hogy mindenki többé válhassék. Vezessen ez a fejlődés ahhoz, hogy minden egyes ember Isten gyermekének a méltóságára emelkedhessék. A vállalandó feladatok óriásiak. E feladatok vállalása egyben égetően szükséges. Először is meg kell értetni mindenkivel, hogy a föld javainak az egész emberiséget kell szolgálniuk. Az Isten a földet az egész emberiségnek adta használatra. Ebből következőleg a legfőbb törvény ez: mindenkinek joga van ahhoz, ami életéhez és fejlődéséhez szükséges. A tulajdonjogot és a szabad kereskedelmet alá kell rendelni e legfőbb törvénynek. A szentírás, az ősegyház szentírói, korunk hittudósai tanítására támaszkodva kell megértetni ezt mindenkivel. Itt az ideje, hogy korunk számos szociális botrányának véget vessenek. Reformokra van szükség, de nem elég a tervek meghatározása; tenni kell. A közjó alapvető követelményeivel szemben senki sem hivatkozhat a föltétien és teljes magántulajdonjogra. A közhatalomnak nemcsak joga, hanem bizonyos esetekben kötelessége is, hogy a magántulajdont kisajátítsa és a közösség rendelkezésére bocsássa. Ami az iparosodást illeti, ez a fejlődésnek jele, de egyben tényezője is. A szabadelvű tőkésrendszer visszaéléseit elítélve, a munka helyes értékrendje mellett maradva, a féktelen liberalizmust leleplezve kell megállapítani: az iparosodás semmi mással nem pótolható módon segíti a népek fejlődését. A helyzet égetően sürget. Nagyon sok ember szenved. Egyre nő a veszély, hogy a nyomorgó tömeg kétségbeesésében az erőszakhoz folyamodik. Azonbannem kerülhet sor a forradalomra, mert annak nyomában pusztulás jár. Reformokkal kell segíteni és a reformok meghatározásában vállalni kell a régi formák merész, energikus, gyors és mélyreható kicserélését. A közhatalom lényeges feladata, hogy közvetítő testületek segítségével a gazdagoknak további gazdagodását és a hatalmasok erejének növekedését megakadályozza. Ha ezt nem teszi, egyre nőni fog a nyomorgók nyomora és az elnyomottak szolgasága. Az enciklika ezen e 1 ső részében, mint azonnal elindítandó programot jelöli meg a tudatlanság elleni küzdelmet, az elemi népoktatást, a közhatalom által megvalósítandó családvédelmet, a szakmai nevelést, a szakmai szervezkedést. Itt az enciklika kiemeli: Minden szociális akció alapját egy tanrendszer alkotja. Keresztény ember nem fogadhatja el szociális programja alapjául az Isten létét tagadó anyagelvű bölcseletet. Ez ugyanis nem tartja tiszteletben sem az ember túlvilági rendeltetését, sem szabadságát, sem méltóságát. Nemcsak a munka, hanem a művelődés világában is érvényes