A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

14 kinek több, hogy mindenki többé válhassék. Vezessen ez a fejlődés ahhoz, hogy minden egyes ember Isten gyermekének a méltóságára emelkedhessék. A vállalandó feladatok óriásiak. E feladatok válla­lása egyben égetően szükséges. Először is meg kell értetni mindenkivel, hogy a föld javainak az egész emberiséget kell szolgálniuk. Az Isten a földet az egész emberiségnek adta használatra. Ebből következőleg a legfőbb törvény ez: mindenkinek joga van ahhoz, ami életéhez és fejlő­déséhez szükséges. A tulajdonjogot és a szabad kereskedelmet alá kell rendelni e legfőbb törvénynek. A szentírás, az ősegyház szent­írói, korunk hittudósai tanítására támaszkodva kell megértetni ezt mindenkivel. Itt az ideje, hogy korunk számos szociális botrányának véget vessenek. Reformokra van szükség, de nem elég a tervek meg­határozása; tenni kell. A közjó alapvető követelményeivel szem­ben senki sem hivatkozhat a föltétien és teljes magántulajdonjogra. A közhatalomnak nemcsak joga, hanem bizonyos esetekben köteles­sége is, hogy a magántulajdont kisajátítsa és a közösség rendelke­zésére bocsássa. Ami az iparosodást illeti, ez a fejlődésnek jele, de egyben tényezője is. A szabadelvű tőkésrendszer visszaéléseit elítélve, a munka helyes értékrendje mellett maradva, a féktelen liberalizmust leleplezve kell megállapítani: az iparosodás semmi mással nem pótolható módon segíti a népek fejlődését. A helyzet égetően sürget. Nagyon sok ember szenved. Egyre nő a veszély, hogy a nyomorgó tömeg kétségbeesésében az erőszak­hoz folyamodik. Azonbannem kerülhet sor a forradalomra, mert an­nak nyomában pusztulás jár. Reformokkal kell segíteni és a reformok meghatározásában vállalni kell a régi formák merész, energikus, gyors és mélyreható kicserélését. A közhatalom lényeges feladata, hogy közvetítő testületek segítségével a gazdagoknak további gazda­godását és a hatalmasok erejének növekedését megakadályozza. Ha ezt nem teszi, egyre nőni fog a nyomorgók nyomora és az elnyomot­tak szolgasága. Az enciklika ezen e 1 ső részében, mint azonnal elindítandó programot jelöli meg a tudatlanság elleni küzdelmet, az elemi népoktatást, a közhatalom által megvalósítandó családvédel­met, a szakmai nevelést, a szakmai szervezkedést. Itt az enciklika kiemeli: Minden szociális akció alapját egy tanrendszer alkotja. Ke­resztény ember nem fogadhatja el szociális programja alapjául az Isten létét tagadó anyagelvű bölcseletet. Ez ugyanis nem tartja tisz­teletben sem az ember túlvilági rendeltetését, sem szabadságát, sem méltóságát. Nemcsak a munka, hanem a művelődés világában is érvényes

Next

/
Thumbnails
Contents