A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

10

Szeder Mihály,S.J.

JANKÓ

TILINKÓJA

(A lőcsfalvi pap napló jóból)

Nehezen jött Jankó a világra, azt hitték, hamarosan elmegy s anyját is magával viszi. A bábaasszony csak csóválta a fejét; a komaasszony meg már a gyertyát is meggyújtotta és a papért küldött. Jött is a lőcsfalvi pap a kis zsellér kunyhóba nagy sietve, Simon Jós- káékhoz, feladott minden lehető szentséget gyereknek, anyjának s már előre osztogatta be idejét s mondta, hogy ilyen esetben a gyereket anyja mellé lehet majd tenni egy közös sírba. De úgy látszik egyik sem akart még elmenni erről a sáros földgolyóbisról, ahol pedig kevés öröm-virág nyűik az ilyen szegényféle emberekszámá- ra, vagy pedig az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen iakaratának voltak még tervei... Egy hét múlva Simon Jóskáné már a ház körül vonszolta magát s tett-vett, mint afféle szegény asszony, míg a kis Jankó ott nyöszörgött a bölcsőben, mikor a lőcsfalvi pap arra jártában benézett s csak a fejét csóválta:- Nem kellene még fennjárnia, - pirongatta az asszonyt.- Hát talán a tündérek végzik majd el helyettem a munkát a háznál? - epéskedett szegény feje.

Telt s múlt az idő, Jankó bizony hitvány kis csemete maradt. Nem akart nőni. Sovány, hervadt arcából nagy szemek bámultak bele a világba. Már iskolába adták, de a többi első osztályos gyerek közt úgy eltűnt, hogy szüntelen keresni kellett. El is nevezték hamarosan Babszem Jankónak. Az anyja maga sem tudta, hogy szeresse vagy bosszankodjék rajta. Hiszen még a libát sem őriztethette vele, mert alig látszott ki közülük. - Mire jó az ilyen a világon?! Minden kicsi kell neki; kis nadrág, kis zeke, kis csizma, kis táska... Hát annyiból jó, hogy kevesebb anyagból kikerül, de hol az ördög csudájába csinálnak ilyen apró holmikat? Meg aztán az esze sem akart fogni. Úgy látszott élete végéig az első osztályban fogják. A falusiak is néha megálltak, nézték a kis Jankót s mondogatták ők is; hogy az ilyen Isten csudáját minek engedi meg a Teremtő? Mert bizony falu helyen erőre mérik a legényt és szépséggel a lányt.