A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

II

Ahogy nőtt azonban Babszem Jankó, mert valamicskét azért ő is csak nőtt, minden évben, mint a facsemete, feltűnt, hogy nagyon fogékony mindenféle hangra. Szájtátva hallgatta a madarak csicsergését, a bogarak, főleg a tücskök, meg a kabóca zenéjét s egyszer- csak azon vették magukat észre az emberek, hogy ahol Jankó lábat- lankodik, ott vagy fülemile énekel, vagy fecske csicsereg, vagyprü- csök cirpel vagy kutya ugat, vagy macska nyávog... S mikor keresték, hol a szöszben lehet az a jószág, már mikor melyik hangját utánozta, bizony csak Jankót találták. Még apjának is majd kiesett a pipa a szájából, mert bizony az ő Jankó fia művelte ezeket a hangokat.

Mikor aztán azt is megtanulta, hogyan kell fűzfavesszőből fü- tyülőt csinálni, hát füttyszóvá vált a Simonék portája. Néha egész gyerek-sereg kísérgette, mikor ilyen bolondozási kedvében volt. Nem jutott már senkinek eszébe csufondároskodni a Jankóval. Szerette mindenki a kis hangszerészt.

Az apja egyszer vásárra ment s Jankó fiát is elvitte magával. S mivel a vásár is jól sikeredett és az áldomás is a fejébe szállt egy kicsit, olyan nagylelkűvé vált, hogy vett a fiának egy igazi tilinkót. Persze csak olyan olcsó-féle vásári tilinkót. Jankó ennek annyira megörült, hogy az úton hazafelé alig lehetett vele bírni. Attól kezdve még enni meg aludni sem tudott, csak a tilinkóját nyekergette. Ez volt az élete boldogsága. Alighogy hallott valahol valami éneket, zenét, Jankó ott volt és szájtátva hallgatta. Főleg a templomba szeretett üldögélni, mikor nagymise volt és a kántor neki engedte hangját és zúgott ujjai parancsára az orgona. Úgy nézett a kántorra, mintha ő volna a világ legfontosabb embere. Mikor aztán egyedül volt, ámit hallott azt el kezdte a tilinkón keresgélni, míg a fülével meg nem találta. Mert ha az eszéhez nem is ragadt a nyelvtan, számtan, földrajz meg egyéb iskolai tudományok, de a füléhez, úgy látszik, minden ragadt.

De a falu legújabb csudájáról -csak akkor kezdett tudomást venni, mikor Betlehem-járásra került a sor. Még a tilinkó vételt követő karácsonykor, addig könyörgött Jankó a többi gyereknek, meg a papjának, hogy őt is bevették a "bandába", mint kis pásztorgyereket. No, soha annyi pénzt, kolbászt, almát, cukrot a "banda" nem keresett a Betlehem-járás Íratlan krónikája szerint, mint abban az esztendőben. Mert, mikor Jankó elkezdte a kis Jézuskának adni az ő ajándékát, tilinkó-zenével, hát nem maradt szem szárazon és a szívek is megnyíltak. így lett Jankó a falu elsőszámú csodája.

Lassan aztán legénnyé cseperedett. Mert hiába volt olyan tör-