A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

2

Ez ugyancsak megfontolásra méltó gondolat. De még inkább tettre késztet annak megfontolása, hogy a Titokzatos Test egyes tagjai mennyire függnek egymástól. Akárcsak az emberi test tagjainak egészsége hozzájárul minden egyéb tag állapotához, ugyanúgy részesedünk mi is testvéreink imáiban és önmegtagadásainak érdemeiben. És ők is részesednek a midinkben.

XII. Pius pápa gyönyörűen kihangsúlyozza ezt a gondolatot; "Mikor Krisztus meghalt a kereszten, ráhagyta egyházára a megváltás végtelen kincsét, amelyhez az semmivel sem járult hozzá. De amikor ezeknek a kegyelmeknek szétosztásáról van szó, nemcsak hogy megosztja munkáját egyházával, hanem azt akarja, hogy bizonyos módon az az egyház munkájának legyen köszönhető. Mélységes titok ez... hogy oly sok ember üdvössége függ Jézus Krisztus Titokzatos Teste tagjainak imáitól és önkéntes önmegtagadásaitól, amelyeket erre a célra ajánlanak fel... "

Gondoljuk csak meg! A rózsafüzér, amit ma morzsolunk, az önmegtagadás, amit ma végzünk, a fejfájás, amit elviselünk, a kísértés, amit legyőzünk, mind hozzájárul egy lélek megmentéséhez, aki talán a világ másik felén él, s akit sohasem láttunk.

... Egy kórház folyosóján találkoztam vele, - beszéli el Trésé atya. Ott állt egy betegszoba előtt, várva, hogy az ápolónő kijöjjön. Alacsony termetű asszony volt, haja őszes, de szeme csillogó. Kezében valami detektívtörténetet tartalmazó könyv, amit el akart rejteni előlem. "Ezt szereti hallgatni" - magyarázta, fejével az ajtó felé intve. Amint kiderült, a beteg mindkét karját eltörte, s mivel távoli városból való volt, se barátja, se rokona nem akadt itt, aki látogatta volna. Az asszonyka hetente kétszer-háromszor eljötthoz- zá, és felolvasott neki kedvenc könyvéből. "De megengedi, hogy mielőtt elmegyek, felolvassak neki egy fejezetet az evangéliumokból is", magyarázta az asszony. "Nem, nem katolikus, de imádkozom érte... " - Az asszonyka nyugalomba vonult tanítónő volt. Egyedül apostolkodott így a betegek között. Két-három kórházban is voltak barátnői az ápolónők között. Mindig értesítették őt, ha látták, hogy valamelyik betegük nagyon elhagyatott.

A Szentatya szavai jutottak eszembe; - folytatta visszaemlékezését Trésé Atya, - a Titokzatos Testről írt körleveléből; "jóllehet Megváltónk kegyetlen szenvedése és halála végtelen értékű kincseket érdemelt ki egyházának, Isten titokzatos gondviselése azonban úgy határozott, hogy ezekben a kegyelemkincsekben nem azonnal ré