A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-07-01 / 7. szám

3

szesedünk, hanem azok bőségének foka nem kis mértékben függ majd jócselekedeteinktől, amelyek a mennyei ajándékok áradatát vonják le a lelkekre".

Eszembe jut az a két fiatal hivatalnoknő ismerősöm is. Kis lakásuk mindig zsúfolt volt, mert három-négy lánynak is helyet adtak benne, akik megrekedtek a nagyvárosban. A két hivatalnoknő feláldozta otthonának nyugalmát, hogy Krisztus Titokzatos Testét szolgálhassák.

Gondolok azokra a középkorú házaspárokra is, akiknek csoportja minden hónapban ellátogat egy ipariskolába. Az iskola vezetőségének engedélyével minden pár "fiának fogadott" egy elhanyagolt tanoncot a bennlakók közül, és a látogatási vasárnapon ezeknek sem kell szomorkodniuk egy sarokban, míg a többiek vidáman falatozzák a süteményeket szüleikkel.

Ismerek egy gyárimunkást, aki minden héten kioszt egy csomó katolikus újságot társai között. Mindig mosolyogva teszi ezt, még akkor is, ha valaki vitába akar szállni vele.

Eszembe jutnak megint a Szentatya szavai, aki azokról beszél, akik lelkűk mélyén öntudatlanul is vágyakoznak arra, hogy a Megváltó Titokzatos Testével kapcsolatba kerüljenek, de egyelőre tudatlanságuk, vagy hitetlenségük elválasztja még őket Tőle. És gondolok a Szentatya további szavaira, hogy nemcsak a papság és azok, akik Istennek szentelték magukat a szerzetes élet által, hanem a Jézus Krisztus Titokzatos Testének minden egyéb tagja is köteles keményen és állandóan dolgozni ennek a Testnek felépítésén és gyarapításán.

Az élő testnek növekednie kell, ha egészséges akar maradni. És mégis sokan milyen keveset teszünk azért, hogy a még kívül álló felebarátainkat a Titokzatos Test tagjaivá tegyük, ami az isteni élet megindulását jelenti számukra! Csak egy szavunkra várnak talán, hogy meginduljanak ebben az irányban.

Vagy talán nem is annyira szavunkra várnak, hanem inkább tettünkre. Az emberek nem mindig értik meg amit másoktól hallanak. Azt sem értik meg mindig, amit olvasnak. De mindenki megérti, amit saját szemével lát.

Oly sok katolikus él saját kis elzárt világában. Oly sokan vannak, akik sohasem hívták meg egy más egyházhoz nem tartozó szomszédjukat, hogy menjenek együtt a misére, természetesen miután megmagyarázták nekik nagyjából, hogy mi történik a szentmisén.