A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

39

UOSZOKAU/A TAMAKO

Béky Gellért/S.J.

GRACIA

TT.

A természet és a kegyelem csodálatos együttműködése egy japán nő életében.

'Nyughatatlan a mi szívünk...” (Sz. Ágoston)

AkecsiTamako 1563-ban született. Tizenhét éves volt, amikor férjhez ment Hoszokawa Tadaokihoz. Mindkét család jeles nemesi nemzedékvolt. Aházasságot magaNobunaga közvetítette, az ország teljhatalmú kormányzója.

Kemény idők voltak akkor Japánban. Az emberélet olcsó volt. A főuraké csakúgy, mint a köznépé. Egy különbség azért mégis volt az urak és a parasztok élete között: az úri népnek jogában állt bosszút állni a kiomlott vérért. Nem is kellett őket erre valami erősen biztatni; szaporán éltek ezzel a "jogukkal". Az egyszerű népnek se joga, se módja nem volt élete, vagy becsülete védelmére. - Az emberi élet nem számított; csak a mód és körülmények voltak a fontosak, hogy ti. hogyan, mikor, miért, milyen állapotban ölnek meg valakit.

Am ugyanez a kor a szigorú előírások, lovagi illemkódexek, szinte a túlzásig kihegyezett művészi érzelmek kora volt. Azért olyan nehéz tárgyilagosannézni az eseményeket, s még fárasztóbb higgadt ítéletet alkotni a történtekről. Az eleven szereplőknek, az embereknek elfogulatlan kiértékelése meg egyenesen emberfeletti feladat számba megy. Nem könnyűmár csak azért sem, mert az egész akkori társadalom tele van tarka ellentmondásokkal. S nehéz annál fogva is, hogy nincs hamisítatlan, teljesen megbízható mérő zsinórunk, amivel megnyugtató biztonsággal tudnánk lemérni az eseményeket.

Embertelen durvaság, kegyetlenség az ellenséggel, vetélytársak- kal szemben; lelkiismeretlen, érzéki kalandorkodás az úgynevezett barátok belső lakosztályaiban; de mindez halálosan betartott etikett, a vak engedelmesség, példátlan hősiesség szfripompás kulisszáinak festői leplébe takarva.

Tamako (legjobban még a magyar "Gyöngyike" adja vissza a japán