A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-06-01 / 6. szám

40

szó értelmét) éppen ilyen korban látott napvilágot. Egy tucat főúri család viaskodik, háborúskodik,szüntelen a hatalomért; az egész ország egy nagy tábor: csetepatékkal, kardcsörtetéssel, öldökléssel, rövidebb-hosszabb fegyverszünettel. így ment ez már régóta. Végre Nobunagának sikerül magához kaparintania a teljhatalmat. Vele kezdődik az új, egységes Japán történelem. O és utódjai: Hideyosi meg Ieyasu vetették meg a modem totális állam alapjait.

Tamako anyjában a lovagcsaládok büszke vére pezsgett. Az ilyen képes mindenről lemondani, mindent odadobni nagylelkűen, ha a hírnév, abecsület, abaráti húség ezt kívánja. Tud nélkülözni, vidáman, mosolyogva tűrni, szenvedni is. Tamako anyja is ilyen fából volt faragva. Mindenki ismerte a hajával kapcsolatos históriát: mint vágta le szemrebbenés nélkül szép hajfürtjeit és jópénzen eladta, mikor férje pénzszúkébennem tudta megvendégelni barátjait. A hajpénzből jócskán futotta a nagy díszebédre, a drága italokra. Az úri családok ui. felváltva adtak ilyen banketteket egymás tiszteletére. Már úgy volt, hogy férjének szégyenszemre vissza kell utasítani az alkalmat, ami bizony örök szégyenfoltként ott ragadt volna az Akecsi család hírnevén, amikor az asszony haja megmentette férjét és a családot a gyalázattól. ..

A fiatal házasok jól összeillettek. Korban és jellemben egyaránt. Szerették, becsülték egymást. Tamako feltűnően szép lány volt. Alig volt húsz éves, s már anya. Az akkori asszonyok nem szégyellték a gyereket.

A hároméves boldog együttlétnek egy nem várt tragédia vetett hirtelen véget. Tamako apja valami csúnya lázadásba keveredett, aminek a vége Nobunaga meggyilkolása lett. A lázadás lelke és kivitelezője Akecsi Micuhide, Tamako édesapja volt.

Egyszerre rosszra fordult a Hoszokawák és Akecsik addigi jóviszonya. AHoszokawák - Tamako férjének családja - nem helyeselte Akecsi politikai gyilkosságát. A fiatal párnak el kellett válni egymástól. így kívánta ezt a jóízlés és a kor igazságérzete. Tamako egy félreesőbuddhista kolostorban rejtőzve várta a fejleményeket. Éppen áldott állapotban volt.

Apja tette nagy csapás volt érzékeny lelkére. Sehogy se lehetett szépíteni, jóra magyarázni a lázadás, a gyilkosság sötét bényét. Tudta, a család ettől kezdve mindvégig magán fogja hordozni ennek a szerencsétlen cselekedetnek a bélyegét. Férjét őszintén sajnálta. Még csak álmában se jutott volna neki eszébe Tadaokit igazságtalansággal, kegyetlenséggel vádolni, amiért elbocsájtotta őt magától és