A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
22 Zúgtak a harangok. Hullámzott a sok nép a templom kertben. Az iskolából, a kedves nővérek, tanítóság és káplán úr vezetésével, vonultak az idei elsőáldozók a templom felé. A sok, egyébként Kócos Kata és Borzas Peti, simára, fényesre nyelt hajjal masírozott. Arcukmég vörös volt az alapos reggeli mosdatástól. Mindegyik legjobb ruhácskájában. A lánykák fehérben, fátyolosán, koszorúcskával a fejükönpipiskedve lépkedtek, mintmegannyikis menyasszonyka; a fiúk mellén fehérszalagos mirtus-virág, mint kis vőfélyek lépegettek. Párban, lesütött szemmel, várakozás lázában sugárzó arccal, csendben. Előttük két nebuló olyan büszkén vitte a Szívgárda zászlót, mint két kis negyvennyolcas zászlótartó. Zúgott a nép, zúgott a harang s vonult a sereg a gyermekélet egyiic szép mennyországos kapuja felé, ahol várta őket a Jézuska. Hát azt meg kell hagyni, hogy katonásan, pontosan ment minden, mint a karika-csapás. így volt az már évek óta, de az idén volt valami új, ami a lőcsfalvi papot szentül megbosszantotta. Nem tudta elképzelni miséje közben, mi lehet az a csoda herkentyű, ami csitteg-csattog. S valahányszor a herkentyű csittegett- csattogott a gyerekek mint valami vezényszóra, leültek, felálltak, letérdeltek... Aztán volt még egy más újdonság is, de ez szívbéli örömére szolgált apásztornak. Mert amikor a sok bosszantó csitté- gés-csattogás után a gyermekek padjaikba vonultak, a szülők is követték sokan gyermekeiket az Ur asztalához. Ki hitte volna akkor, hogy ezt a két újítást a következő esztendőben még nagyobb újítás fogja követni, amit azonban először egy szent háborúnak kellett megelőznie. Mert bizony így történt. A háború első szele akkor röppent útjára, mikor a közös ünnepélyes reggelin, a pásztor megközelítette a főnöknőt: Szeder Mihály S.J. SZENTHABORU 'Á lőcsfalvi pap naplóidból..
