A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

23- Mi volt az a csattogó herkentyű a mise alatt?- Ja, - mosolygott a kedves nővér, - ez? - S kezében ott volt egy pléhből készült igazi kis zöld béka, amit mindjárt el is kezdett újra csattogtatni«- No, ez többé elő ne forduljon, - parancsolta a pap« Az Isten házábannem lehet ilyen cirkuszt csinálni, S ez a parancs volt a hadüzenet.

Az ezt követő napokban aztán a lőcsfalvi pap elmélkedésnek adta magát, aminek a vége még nagyobb tanácskozás lett, először a káplán úrral, majd a kedves nővérekkel, amelyeken aztán a plébános úr előjött nagy elmélkedései megtermett gyümölcsével, hogy hogyan is lesz jövő esztendőben az első szentáldozás. S most már a szent háború szelei viharos erővel kezdtek sivítani.- Főtisztelendő Plébános Úr, - kezdte a főnöknő, - ez mindig a mi privilégiumunk volt. Minket erre kiképeztek és rendünknek is meg van a maga hagyománya és a szülők is így szeretik...- No, - gondolta magában a lőcsfalvi pap - ahogy hallgatta a harcias kardoskodásokat, nem hiába mondotta az Úr példabeszédét az okos és oktalan szüzekről. Mert rögtön látta, hogy az oktalan szüzek érvelése megett sok emberi és hiúsági szempont húzódikmeg. Nem a lelkipásztori eredmény érdekli őket, hanem privilégiumuk védelme és a szülők előtt aratandó sikerek... Egyszóval, tényleg kitört a szent háború és tartott csaknem a következő első áldozásig, melyen a lőcsfalvi pap meglobogtatta a győzelem zászlóját és hamarjában az ellenfél jó arcot vágván a megváltozott helyzethez, egyforma lelkesedéssel csatlakozott.

Hát mi is történt?

Hát csak az, hogy a készület hamarább kezdődött, mint régebben. Mert először a szülőket oktatta ki a lőcsfalvi pap meg a káplánja, hogyan is kell egyszerű falusi tehetségükkel segíteni a papnak és kedves nővéreknek a gyermekek előkészítésében. Persze itt sok hiba is akadt. Mert hát első áldozáshoz minden katolikus gyereknek kell járulnia, még akkor is, ha apja vagy anyja, vagy mindkettő már régóta kerüli a templomot, gyóntatószéket s áldoztató rácsot... De sok utánjárással, küzdelemmel, ha döcögve is, de ment a dolog, mert a gyerekéért azért sok mindenre képes a szülői szív. Hiszen Isten is hat nap alatt teremtette a világot, - mondogatta a pap - nem lehet az első évben teljes sikert elérni. Ez a talaj-törés. Nagy szó volt az, hogy a szülő nem közömbös szemlélő volt, vagy talán ellenséges