A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

16

jó férj és apa

i

I.

Nagyonnagy azoknak a száma, akik házasságot kötnek anélkül, hogy előre megfontolnák és ki terveznék, miként válhatnak jó férjekké és apákká. Bíznak abban, hogy ösztönszerűleg is megérzik majd, mi lesz a feladatuk. Kétségtelen tény, hogy Isten sok hasznos ösztönt oltott bele az emberbe, de sajnos az eredeti bűn miatt a rosszra való hajlam is erős bennünk, értelmünk pedig elhomályosult, úgy hogy könnyen helytelen hajlamainkat követhetjük abban a Íriszemben, hogy helyes ösztöneinknek engedelmeskedünk. Hány férfi gondolja tévesen, hogy helyes dolog, ha megveri néha feleségét, pedig a valójában ez nagyon is aljas és ferde hajlam csak bennünk.

Az állatokat Isten úgy alkotta meg, hogy azok teljesen ösztöneikre hallgatva járnak a helyes úton. Az embernél azonban az ösztönnek nem adott ilyen nagy szerepet, hanem alárendelte azokat egy sokkal felsőbbrendű képességünknek, amely nemcsak az angyalokhoz, hanem magához Istenhez tesz minket hasonlóvá; érte 1 münknek. Az állat ösztöneinek rabja, és vakon követi ösztöneinek szavát. Az embert ösztöne csak figyelmezteti, de értelme dönti el, hogy adott helyzetben mi a helyes cselekvésmód. Ahhoz pedig, hogy értelmének szavát követhesse, Isten egy másik felsőbbrendű képességgel is ellátta az embert, amellyel rajta kívül csak az angyalokat ékesítette fel, amely szintén Istenhez teszi őt hasonlóvá. Ez a tehetség; a szabad akarat. Nem vagyunk tehát ösztöneink rabjai, hanem módunkban áll ösztöneinkkel ellenkező módon is cselekednünk, amikor értelmünk szava felvilágosít arról, hogy ezt kívánja tőlünk em-