A Szív, 1967 (53. évfolyam, 1-12. szám)

1967-05-01 / 5. szám

/7

béri méltóságunk, vagy ami még ennél is magasztosabb; istengyermeki kiváltságunk. Minthogy pedig nem vagyunk ösztöneink rabjai, f e 1 e lős s égtu da tunk is van, és lelkiismeretünk dicséretében részesülünk, ha helyesen cselekedtünk, ha pedig megtagadjuk emberi és istengyermeki méltóságunkat, lelkiismeretfurdalásban nyilvánul meg ez a felelősségérzet.

Isten azonban nem hagyott minket teljesen magunkra, mert tudta, hogy ha mindnyájunknak magunknak kellene kitalálnunk, hogy mi a helyes és mi a helytelen, sok tévedésbe esnénk, és sokszor csak akkor döbbennénk rá tévedésünkre, amikor már alapos kárt vallottunk miatta.

Az ószövetségben, és még inkább az újszövetségben Isten sok mindent kinyilatkoztatott arra vonatkozólag, hogy miként kell élnünk életünket, ha igazán boldogok akarunk lenni mind e világon, mind pedig az örök életben. Krisztus ennek a kinyilatkoztatásnak megőrzését, továbbadását és magyarázatát egyházára bízta. Tehát az egyház tanításából sok mindent megtudhatunk arra vonatkozólag is, hogy Isten tervei szerint milyennekkell lennie a jó édesapának és férjnek.

Az egyház erre vonatkozó tanítását az élet is igazolja. Azok, akik nagy éleslátással és sok tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren, és sokezer házaspárt segítettek már abban, hogy megoldják házaséletük nehézségeit és elkerüljék a házasságukat veszélyeztető hibákat, életből vett esetekkel is tudják igazolni, hogy Isten valóban javunkat akarta, amikor megjelölte számunkra az egyetlen járható utat.

Jó magyar közmondás szerint: - Mások kárán tanul az okos. Nagy bölcsességről tesz tanúságot az, aki nem várja be, míg saját életében is jelentkeznek a nehézségek, hanem már a házasságkötés előtt igyekszik megismerni a boldog házasélethez vezető utat.- Saját kárán tanul a buta, - következik magától értetődően az előző közmondásból. Látszólag ez nagyon sértő megállapítás, de sajnos, mindnyájan rászorulunk erre a tanulásmódra is. Hiszen még a szentek is követnek el hibákat! Ilyenkor legalább saját kárunkból okuljunk, s bölcsességünk abban nyilvánuljon meg, hogy ha megkésve is, de alaposan tanulmányozni kezdjük, hogy egyéb téren miben kerülhetjük el a ballépéseket. Addig, míg valaki legalább a saját kárán képes tanulni, nincs nagy baj.

Ha azonban valaki már a saját kárán sem képes tanulni, akár gőgös kevélysége miatt, akár egyéb szabadjára engedett ösztönei mi